33. Rész: I close my eyes

Zene: Christina Aguilera ft. A Great Big World - Fall On Me

~ Matilda James ~

Már este van, órák óta itthon vagyok de még mindig képtelen vagyok megnyugodni. Felzaklatott a találkozás Maggievel akiről még mindig nem tudom hogy kicsoda és miért állítja hogy ő a nővérem. Rafael nincs itthon, gondolom még mindig engem keres a tegnap esti veszekedésünk miatt. Számtalan nem fogadott hívás és üzenet van tőle a telefonomon, de most még az sem érdekel. Fáradt vagyok. Huszonnégy órája nem aludtam semmit, az idegeim már kikészültek és kezdek besokalni. Ahogy hazaértem lezuhanyoztam, jól estek a forró víz lazító sugarai és most az ágyban fekszem. Minden erőmmel azon vagyok hogy aludjak mert szükségem van a pihenésre, de az agyamban kavargó gondolatok nem hagynak nyugodni. - Végre meg vagy. - Rafael ront be a hálószobába, annyira belefeledkeztem a gondolataimba hogy észre sem vettem hogy megjött. - Már órák óta itthon vagyok. - jegyzem meg halkan. - Tegnap óta kereslek. Aggódtam érted. - indulatosan kezd el beszélni majd ahogy rá emelem fáradt tekintetemet a hangja és az arca is ellágyul. - Sírtál! - suttogja ahogy a felduzzad szemeimbe néz. Kijelentés ez részéről, tehát tisztában van vele hogy igen, valóban sírtam. - Azt hiszem volt rá éppen elég okom. - szipogok mert megint úgy érzem hogy a könnyeim utat törnek maguknak. - Bébi! - felsóhajt és közelebb sétál az ágyhoz majd leül mellém és finoman végig simít az arcomon, hagyom hogy hozzám érjen, mert a lelki állapotom is azért kiált hogy engedjek a gyengédségének, szükségem van rá, arra a nyugalomra amit csak ő tud nekem megadni. - Nem történt semmi Gianna és köztem. - mondja komolyan. - Nem érdekel Rafael. - elfordulok tőle, az igazság az hogy már meg is feledkeztem róluk, amióta találkoztam Maggievel csak rá tudok gondolni és arra amit mondott. - Tilda kérlek. - lerúgja a cipőit és bemászik mögém az ágyba. - Annyira szeretlek. Csak te kellesz nekem. - szorosan bújik hozzám és ahogy átölel egy lágy csókot hint a tarkómra. - Én kellek de vele töltöd az idődet. - jegyzem meg. Úgy döntök hogy nem szólok neki Maggieről, nincs jelentősége, tudom hogy az a lány hazudott nekem ezért nem érzem fontosnak hogy Rafael tudjon róla. - Sajnálom kicsim. Elszaladt az idő tegnap este, de igazad van. Veled kellett volna lennem. - hízeleg és közben finoman cirógat, az érintése megnyugtat és hiszek neki. - Utálom azt a nőt. - utalok Giannara. - Mit szeretnél? Mit tegyek? - kérdezi lágyan. - Azt úgy sem teszed meg. - sóhajtok fel lemondóan. - Érted bármit. - átkarol és magával szembe fordít így kényszerít hogy a szemébe nézzek. - Nem akarom hogy találkozz vele, nem akarom hogy közöd legyen hozzá és most ebbe az üzlet is beletartozik. Azt mondtad ő a múltad hát akkor legyen is az. - csak úgy ömlenek belőlem a szavak.  De tudom hogy ez mind csak hiú ábránd részemről. - Rendben. - szólal meg ismét Rafael és a válasza meglep. - Ezt hogy érted? - nézek rá értetlenül. - Minden úgy lesz ahogy akarod. Gianna valóban a múltam és ezt be is fogom bizonyítani neked. Esküszöm. - kezét az arcomra simítja és én most először elmosolyodom. - Szeretlek. - hajol közelebb. - Szeretlek. - suttogom és viszonzom a csókját...

- Nem is tudom anya. Tizenhét éves vagyok. - reményvesztetten nézek anyára. Egy szépségverseny döntőjére készülünk, anya szerint nagy esélyem van megnyerni, de én most hpgy itt ülök az öltözőben a többi versenyző lány között, kezdem azt hinni hogy egyáltalán nincs itt helyem. - Na és? Tizenhét évesen is káprázatos vagy és nem te vagy a legfiatalabb a mezőnyben ne aggódj. - próbál megnyugtatni és támogatni mint mindig. Számtalan versenyen vettem már részt, hiszen minden álmom kislány korom óta hogy modell legyek, ahhoz pedig ez az egyik legegyenesebb út. Minél több szépségversenyen veszek részt és nyerek el helyezést annál közelebb kerülök a kitűzött céljaimhoz. - De elég jó vagyok? - kérdezem bizonytalanul. - Tilda. - mosolyogva hajol mögém és a tükör segítségével néz a szemembe. - A legszebb vagy. - simít végig a hajamon. - Elfogult vagy. - nevetek fel. - Az meglehet, de az igazságon az sem változtat. Döntős vagy szivem, nem véletlenül. - bíztat továbbra is. Szerencsésnek érzem magam mert az én anyukám nem az a fajta aki a lányán keresztül akar feljebb jutni a divatszakmában. Akikkel versenyzek mind az anyjuk meg nem valósított álmaiért küzdenek, míg én abban a szerencsés helyzetben vagyok hogy a saját álmomat kergethetem és ebben anya nem akar sem gátolni sem irányítani, ő egyszerűen csak itt van nekem és mindent megtesz azért hogy én jól érezzem magam és elérjem amit akarok. Nem lehetek elég hálás a sorsnak hogy őt kaptam édesanyámnak, neki pedig nem lehetek elég hálás mindazért amit értem tesz nap mint nap. - Büszke vagyok rád. - mondja végül szeretettel a hangjában. 

- Na hogy nézek ki? - apu a tükör előtt igazítja meg a nyakkendőjét ma este már vagy századszor. - Jól nézel ki. - mondom elismerően. - Az igazat. - pillant rám majd ismét a tükörképét kezdi el nézegetni. Látszik rajta hogy izgatott és szeretne a lehető legjobb formájában mutatkozni ma este. - Esküszöm apa. Nagyon jó képű vagy. Anya teljesen oda lesz érted mint mindig. - nevetek fel jókedvűen. Azt hiszem egy gyerek számára még ha felnőtt is már, jól esik ha azt látja hogy a szülei mennyire szeretik egymást. Szerencsére az én szüleim abba a csoportba tartoznak akik valóban egy életre választottak párt maguknak. - Huszonöt éve vagyunk házasok, azt akarom hogy ma minden tökéletes legyen. - mondja lelkesen és én figyelmesen hallgatom. - Mit terveztél mára, az évfordulótok alkalmából? - érdeklődöm. - Romantikus vacsora édesanyád kedvenc helyén, aztán egy kis séta és a többi nem tartozik rád. - neveti el magát a végére. - Tizenkilenc vagyok apu. - forgatom a szemeimet arra utalva ezzel hogy nem tud olyat mondani ami esetleg korhatáros lenne a számomra. - Ne emlékeztess arra hogy öreg vagyok. - viccelődik tovább. - Nem vagy öreg. - felállok és közelebb sétálok hozzá. - Remek apa és férfj vagy. Más nem számít. - kezembe veszem a nyakkendőjét és megigazítom neki, mert már rossz nézni ahogy szerencsétlenkedik vele. - Örülök ha így gondolod. - puszit nyom a homlokomra majd magára ölti a zakóját. - Maggie és én szerencsések vagyunk veled és anyuval. - bíztatom tovább. Úgy érzem kell neki most az önbizalom mert olyan mintha éppen élete első randijára készülne. Ez megható és egyben szórakoztató is. - Menj! Ne várasd meg anyut. - engedem végül útjára.

- Tilda mi a baj? - Maggie lép be a szobámba. - Az én szobámban is hallani hogy sírsz. - teszi hozzá aggódva, miközben leül mellém az ágyra és várja a válaszom. - James megcsalt. - zokogok fel ismét. - Tizenhét éves voltam amikor összejöttünk és most öt évvel később képes volt ezt megtenni velem, azzal az indokkal hogy valami mást is ki akar próbálni. - csak úgy ömlenek belőlem a szavak. - Szemét seggfej. - Maggie kiált fel. - Nálad jobbat sose talál. Szánalmas kis...- elharapja a mondat végét. - Azonnal hagyd abba a sírást. - szól rám végül én pedig megilletődve pillantok rá. - Nem tudom abba hagyni. - szipogok kétségbeesetten. - De igen is abba tudod hagyni. James volt az első szerelmed, az első csókod, minden téren az első volt számodra így érthető hogy most ki vagy borulva, de húgi, csak huszonkét éves vagy. Nem állt meg a világ mert az a kis pondró lelépett. Ebben a dologban csak ő a vesztes, mert te hugicám, találsz nála sokkal jobbat is. - Maggie mint mindig most is támogat és bíztat, ami bevallom jól esik és senki más nem tud rám olyan nagy hatással lenni mint a nővérem. - Őszintén Tilda? Nem untad még a tenyérbemászó képét? - kérdezi komolyan amire én csak elnevetem magam. Maggie amikor káromkodik és túlbuzgó, nagyon szórakoztató tud lenni. - Hát. - sóhajtok fel és rá kell jönnöm hogy amit Maggie mond az igaz. Jamesel már csak megszokásból voltam és az igazság az hogy bár fáj hogy megcsalt még is erősebb érzés most bennem a megkönnyebbülés. Egy ideje már sejtettem hogy nem ő az igazi számomra, a szerelem amit pedig egykor iránta éreztem legalább két éve elillant. - Csak tudod neki már van más. Én vagyok az aki egyedül maradt. - jegyzem meg halkan. - Na és? Szabad és fiatal vagy. A legjobb kombináció és megnyugtatlak húgi, se perc alatt találsz te is új lovagot. - bíztat ismét. - Most pedig szedd össze magad. Elmegyünk bulizni. Nem bírom nézni a savanyú képed. - nevet fel vidáman én pedig követem a példáját. - Oké. Meggyőztél. - szólok utána amikor ő már a saját szobája felé tart. James a múlt, ideje hogy új életet kezdjek ezúttal nélküle, mert képes vagyok rá.

Az emlékek rohamosan foglalják el az elmém és mintha csak álmodnék úgy villannak fel előttem képek, arcok és nevek. Felriadok az éjszaka közepén és már mindenre emlékszem. A szobában sötét van de a hold gyér fénye kellő lehetőséget ad arra hogy lássam a mellettem békésen alvó Rafael alakját. Eszembe jut Maggie akivel ma találkoztam és hazugnak neveztem. Bűntudat kerít hatalmába és szívem szerint elsírnám az összes könnyem, de tudom hogy nem tehetem, mert azt Rafaelnek nem tudnám megmagyarázni, vele viszont még nem most kell mindezt lerendeznem. A bizalom és hit amit belé vetettem egy pillanat alatt illant el belőlem azáltal hogy az emlékeim visszatértek. Kilenc hónapot lopott el tőlem a hazugságaival és én hittem neki. Én bolond vakon bíztam benne. Ő még is elárult. Egyenlőre még nem tudom az okát de nem nyugszom amíg ki nem derítem. Neki még nem kell tudnia hogy emlékszem minden aljas hazugságára. - Bébi? - a sötét szobában halkan szólal meg, nem sejtettem hogy felébredt. - Hm? - kérdezem alig hallhatóan. - Hajnali két óra. Miért nem alszol? - kérdezi miközben közelebb húzódik hozzám és átölel. - Csak felriadtam. - hazudok. - De minden rendben? - félig fölém gördül és úgy néz le rám. Most taszít a közelsége, de nem teszem szóvá. Játszom a szerepem, a tudatlan libát akinek tovább hazudhat. Persze az iránta érzett szerelmet nem tudom kitörölni a szívemből, de a tettei súlya most még is elnyomja a jót amit valaha éreztem iránta. - Persze. - magamra erőltetek egy mosolyt. - Akkor jó. - lágyan megcsókol amit viszonzok majd összebújva próbálunk mind a ketten visszaaludni, ami neki sikerül először, én még túl zaklatott és elveszett vagyok...