32. Rész: When I see you again

Zene: Wiz Khalifa  ft. Charlie Puth - See You Again

~ Matilda James ~

Egész éjjel vezettem. A várost nem hagytam ugyan el de azt hiszem ennyire részletesen még soha nem jártam be Palermót. Kezdetben kicsit féltem a vezetéstől hiszen volt már egy balesetem, ez az autó pedig nagynak tűnt és idegen a számomra hiszen hasonlót sem vezettem eddig. De valamennyire büszkeséggel tölt el hogy mennyire könnyen belejöttem a kezelésébe. Pár óra után pedig már meg sem akartam állni csak menni egyik utcából a másikba. Gondolkodni akartam és megnyugodni. A szívem és a lelkem is háborog, arra gondolva hogy Rafael az én férjem még is Giannaval tölti a szabad idejét. Már azt sem tudom hihetek e neki amikor azt mondja hogy szeret és nem csalt meg. Elvégre az ő házasságuk is a hűtlenségek sokasága miatt ért véget, annyi különbséggel hogy az ő házasságukban Gianna is hűtlen volt. De én nem vagyok olyan mint ő. Én hiszek a szerelemben ami Rafaelhez köti a szívem és hiszek a házasság szentségében. Szerelmet és hűséget fogadtam Rafaelnek hét hónappal ezelőtt és ahogy akkor úgy most is azt érzem hogy a házassgunk szent és sérthetetlen. Nem árulhatjuk el egymást, nem csalhatunk és nem hazudhatunk, mert az szembe menne a szerelem fogalmával. Nem lenne szabad bántanunk egymást. De akkor ő miért bánt meg?! Miért kell hogy Gianna az üzlettársa legyen?! És miért kell hogy az életünk része legyen az a nő?! Boldog akarok lenni Rafael mellett, de tudom hogy amíg az a nő jelen van az életünkben addig ez lehetetlen. A tehetetlen dühöm pedig nem halványul amire csak plusz ráadás hogy a balesetem során elveszetett emlékeim még mindig nem tértek vissza. Annyi minden lehet még amiről nem tudok. Kezdek beleőrülni abba hogy eddigi életem nagy részét homály fedi. És még az elmúlt éjszaka is kevés volt ahhoz hogy megnyugodjak. A nap már felkelt és én fáradt vagyok, haza azonban nem akarok menni ezért egy hotel előtt parkolok le amiről biztosan tudom hogy nem Rafael tulajdona. Ahogy kiszállok a kocsiból és a bejárat felé indulok, nagyot sóhajtok. Mikor lesz már végre nyugodt életem?! Kérdezem magamtól majd ahogy aulába lépek azonnal a recepcióhoz sétálok. - Jó reggelt. - köszönök. - Jó reggelt. - mosolyog rám vissza egy fiatal hölgy. - Egy szobát szeretnék. - mondom kedvesen. - Egy napra. - teszem hozzá. - Máris nézem a lehetőségeket. - a számítógépbe kezd el pötyögni én pedig amíg várok körbe pillantok a helyiségen. Nem egy öt csillagos szálloda de ennek ellenére is szép és kellemes a hangulata. - A másodikon, a hatos szoba megfelel? - kérdezi a recepciós. - Igen. - bólintok majd miután előre fizettem és elintéztük a papírmunkát meg is kapom a kulcsot. - Köszönöm. - biccentek és elindulok a lift felé. - Tilda? - a nevemen szólít egy női hang mire én megfordulok. - Tessék? - nézek az ismeretlenre. - Téged kereslek már négy napja. - mondja a lány akit nem ismerek akármennyire próbáálok rájönni hogy ki ő, egyszerűen nem tudom. - Ne haragudj, de ismerjük egymást? - kérdezem zavartan, amire az ő arcára döbbenet ül ki. - Maggie vagyok. - feleli. - A nővéred. - teszi hozzá és ezúttal én vagyok az aki meglepődik. - Az kizárt. - nevetek fel kínomban, hiszen nekem nincs testvérem. - Kilenc hónapja nem hallottam rólad és anyáék is aggódnak érted. - ismét beszélni kezd. - Ez egy nagyon rossz vicc. A szüleim meghaltak testvérem pedig nincs. - már kissé ingerülten vágom a lány fejéhez a szavaimat. - Mi a francról beszélsz Tilda? Ha nincs testvéred akkor én ki vagyok? Mi történt veled? - teljesen össze van zavarodva, a levegőt kapkodja és látom rajta hogy őszintén kiborult. - Kilenc hónapja volt egy balesetem, semmire nem emlékszem az életemből azelőttről. Lehet hogy régről ismerjük egymást, de a testvérem egészen biztosan nem vagy. Rafael elmondta volna. - mondom halkan. - Baleseted volt? - a lány már a könnyeivel küzd. - Rafael ezek szerint hazudott neked. Esküszöm hogy a testvéred vagyok, a szüleink pedig New Yorkban élnek. Kérlek Tilda, hinned kell nekem. - zokog fel én azonban nem tudok mit kezdeni az új információkkal. Bár most haragszom Rafaelre, de biztos vagyok abban hogy erről nem hazudott volna nekem. Ez túlságosan is komoly dolog ahhoz hogy megtegye velem. A lány, Maggie hívják biztosan hazudik.

- Nem igaz. - kiáltok a lányra aki még mindig csak sír. Más esetben sajnálnám őt, de most dühöt érzek iránta mert olyat állít ami nem lehet igaz. - Bebizonyítom. - hirtelen a táskájában kezd el kutatni, először nem értem miért majd előhúz egy fényképet és a kezembe adja. - Ezek mi vagyunk. Te és én. - mondja szipogva. Ahogy a képre pillantok valóban magamat látom mosolyogva, ezzel a lánnyal. - A tizennyolcadik szülinapodon készült. - mesélni kezd de túlságosan össze vagyok zavarodva így nem hagyom hogy folytassa. - Hagyj engem békén. Ez nem bizonyít semmit csak azt hogy régen ismertél. De nem vagy a testvérem és soha nem is leszel az. - hozzá vágom a képet majd magam sem tudom miért a kijárat felé futok. Nem akarok itt maradni. Most hirtelen csak haza akarok menni a birtokra. Rafaelre van szükségem, az egyetlen biztos pontra az életemben. Ahogy a parkolóba érek beszállok a kocsiba és gázt adok. A gondolataim már nem Giannan járnak, hanem a lányon akivel az előbb találkoztam. Maggie annyira hasonlít rám, mintha egy kicsit idősebb kiadásom lenne, de képtelenség hogy igaz amit mondott. Rafael nem hazudott volna nekem. Ebben biztos hogy nem. Nem titkolta volna el hogy a szüleim New Yorkban élnek és hogy van egy nővérem. Kizárt. Maggie hazudott ez az egyetlen logikus magyarázat arra ami az előbb történt. Nem tudom mi célja volt azzal hogy megpróbált becsapni, de egy biztos, nem érte el amit akart. Felzaklatott és összezavart de egy pillanatig sem hiszek neki. Ő nem a testvérem. Nem lehet az...