31. Rész: Look what you made me do

Fél évvel később...

Zene: Isak Danielson - Broken

~ Matilda James ~

Szememen a tusvonalat meghúzom, míg a laptopomról hangosan szóló zenét dúdolom. Törökülésben, a hófehér szőnyegen élvezem ki a készülődésem utolsó perceit a tükröm előtt. A ma estére választott ruhám még az ágyon hever így rajtam csak a bugyim és a rózsaszín melltartóm van ami kecsesen simul a mellkasomra, melyeken a flitterek a lámpa fényeire meg-meg csillannak. Kusza tincseim minimális göndörséggel vannak megformázva, ám nem szabályosak, s olykor át is túrom, ahogy éppen esik, és a kedvem tartja. A tus vékony vonala után a szempilláimat emelem ki a fekete festékkel, míg az ajkaimra egy matt hatású, vörös szín kerül. Soha nem viszem túlzásba a sminkelést, de most ez az erős smink tetszik és a ruhámhoz is illik, amikor az arcom és a hajam elkészül mindent a neszesszerem mélyére dobálok, késznek titulálva magam, s felállok. A csípőm lazán kezdi el követni a zene ritmusát, míg a ruhámat magamra öltöm s a cipzárt felhúzom a szoknyámon és a gombot is a helyére illesztem. Még egy utolsó pillantást vetek magamra a tükör előtt és elégedett vagyok azzal amit látok. Rafael ma este nem jött haza bár megígérte, de sejtem hogy hogy a bárban van és nyakig elmerült a munkában ezért úgy döntöttem egy órával ezelőtt hogy meglepem őt. Ezért is öltöztem ki, hogy elnyerjem a tetszését. Izgatottan lépkedek le a lépcsőn már a magassarkú csizmámban és az általam nem rég hívott taxiba szállok. A sofőrnek megadom a címet és indulunk is. A balesetem óta nem szeretek vezetni és éppen ezért nem is vezetek. Általában Rafael visz mindenhová vagy éppen az egyik embere, de ma este egyedül vagyok így taxit kellett hívnom. A bár felé vezető úton is izgatott vagyok. Régóta nem voltam már a bárban és persze Rafaelt is látni akarom már. Utálom ha egésznap dolgozik mert öt perc külön töltött idő is kínszenvedés a számomra. Amikor megáll a taxi a bár előtt kifizetem a sofőrt és elindulok a bejárat felé ahol Vito és Stefano állnak egy-egy szál cigivel a kezükben. - Azta Tilda. Jól nézel ki. - Vito elismerően néz végig rajtam amire Stefano egyetértően bólogat. - Köszi fiúk. - nevetek fel vidáman. - Rafael bent van? - kérdezem lelkesen. - Igen, a pultnál láttam utoljára. - adja meg a választ Stefano. - Giannaval. - teszi hozzá Vito. Azt hiszem a boldogságom eddig a pecig tartott, ahogy elhangzik az általam gyűlölt nő neve, lefagy az arcomról a mosoly. - Oké. - mondok csupán ennyit és ezúttal már dühösen, célirányosan sétálok be a bárba ami mint minden este ezúttal is tömve van emberekkel. A pult felé haladok a tömegen keresztül de már messziről látom Gianna vérvörös mini ruháját amiből szinte mindene kilátszik. Önfeledten nevetgél míg egyik keze Rafael vállán pihen. A férjem is nevet, úgy tűnik jól szórakoznak, éppen ezért érzem idejét annak hogy véget vessek az idilli pillanatnak. - Hello. - állok meg mögöttük, s míg Gianna elégedetten vigyorogva pillant rám addig Rafael inkább zavartan pislog. - Talán zavarok? - kérdezem higgadtan, bár nehezemre esik nem jelenetet rendezni. - Nem dehogy csak dolgoztunk. - Rafael próbálja menteni a menthetőt. - Oh igen látom, majd beledöglötök a munkába. - szalad ki a számon ingerülten. - Főleg Gianna, alóla már csak egy rúd hiányzik. - jegyzem meg gúnyosan. - Vegyél vissza kislány. - Gianna tesz felém egy lépést de nem ijedek meg tőle. - Én vagyok a hülye hogy egész este otthon vártalak aztán ide jöttem hogy veled legyek, miközben te szemmel láthatóan jól érzed magad ezzel a ribancal. - Rafaelre zúditom a dühöm és úgy érzem jogosan. - Vigyázz a szádra. - Gianna keze az arcomon csattan, le sem tagadhatja az olasz hevességét. - Normális vagy? - Rafael lép közénk és az ex feleségére mered. - Kijárt már neki ez a pofon. Nem tudja hol a helye. - Gianna kiáll magáért de engem egyikük sem érdekel. Fáradt vagyok, belefáradtam abba hogy vele akarok versenyezni miközben láthatóan esélyem sincs, hiszen Rafael is inkább vele van itt mint sem velem otthon. - Megérdemlitek egymást. - mondom komolyan majd sarkon fordulok és a kijárat felé indulok. - Tilda. - hallom Rafael hangját de nem állok meg, ám amikor kilépek az utcára és megcsap az éjszaka friss levegője Rafael utolér. 

- Félre érted az egészet. - mondja lazán. - Na persze. - horkanok fel. - Belefáradtam már ebbe Rafael. Nem akarok Giannaval versengeni a figyelmedért. - jelentem ki határozottan. - Nem is kell bébi. - próbál magához édesgetni de ezúttal nem jár sikerrel. - Én vagyok a feleséged még is itt vagy vele. Mit kellene gondolnom? - kérdezem, egy utolsó esélyt adva neki hogy megmagyarázza a ma estét. - Dolgoztunk, tudod hogy üzlettársak vagyunk. - megfogja a kezem de én azonnal elrántom és fájdalmasan felnevetek. Valóban ennyire hülyének néz ezek szerint ha azt hiszi hogy ezt elhiszem neki. - Hát persze Rafael. A pultnál iszogattok, nevetgéltek, rajta alig van ruha, ez ám a kemény meló. - gúnyolódok ami láthatóan feldühíti Rafaelt de most ez sem érdekel. - Nem hazudok. - emeli meg a hangját. - De igen. Hazudsz. És ki tudja még hányszor hazudtál. Ki tudja hányszor voltál vele amikor nekem azt mondtad hogy dolgozol. Mindketten tudjuk hogy nem vagy hűséges tipus, ezért is váltatok el. Eddig azt hittem hogy én más vagyok neked, de ezek szerint hozzám sem vagy képes hűséges lenni. - mondom ki mindazt ami nyomaszt. - Nincs közöttünk semmi, esküszöm. Nem csaltalak meg soha. - mélyen a szemembe néz de most még ez is kevés a számomra. Már nem tudom ki ez a férfi aki előttem áll. - Nem hiszek neked. - őszintén mondom miközben állom a tekintetét. - De el kell hinned. - erősködik. - Semmit nem kell neked elhinnem. Azt mondtad ma este dolgozol, erre itt találtalak vele. Részemről ennyi elég volt mára. - sóhajtok fel. - Haza viszlek. - kiveszi a zsebéből a kocsi kulcsot. - Rafi minden rendben? - Gianna lép ki a bárból és az én elmémet ismét elönti a harag. Gyűlölöm hogy becézi a férjem, gyűlölöm Giannat, teljes szívemből. - Haza viszem Tildát. - Rafael felel neki. - Itt hagysz édes? - Gianna tovább becézi Rafaelt és tudom hogy ezzel csak engem akar cukkolni, ezúttal pedig sikerrel is jár. Míg az idegesítő nyávogása eltereli Rafael figyelmét én kikapom a kezéből a kocsi kulcsot és egy pillanat alatt pattanok Rafael kocsijába. Azonnal megnyomom az ajtó zár gombját miközben Rafael már dühösen üti az autó ablakát sikertelenül mert nem tud bejutni hozzám. - Nyisd ki Tilda. - üvölti míg én a kulcsot bedugom a helyére és elfordítom. Kicsit félek, hiszen a balesetem óta nem vezettem, ezt az autót pedig még soha így idegen a számomra, de nem akarok itt maradni és nem akarok Rafael mellett lenni. - Tilda ne csináld. - Rafael tovább könyörög, de én nem hagyom magam, még egy pillantást vetek Rafaelre majd gázt adok. A visszapillantóban látom ahogy kiabál de már nem értem mit és nem is érdekel, csak távol akarok lenni tőlük...