30. Rész: I'm holding out

Egy hónappal később...   

Zene: Kip Moore - She's Mine

~ Matilda James ~

Miközben várakozom az egyik olasz kávézó teraszán, az egyik pincér jelzi, hogy nyugodtan választhatok valamit az itallapról. Bár jól esne egy kávé mégis úgy gondolom most inkább a teát választom. Rafaelt várom, ide beszéltünk meg találkozót, én a birtokról jöttem, míg ő a bárból érkezik majd. De nem bánom hogy várnom kell, mert addig is a gondolataimba merülhetek. Rafaelnek ugyan még nem mondtam de mostanában egyre jobban aggaszt az hogy már négy és fél hónap eltelt a balesetem óta, még sem tértek vissza az emlékeim. Gyűlölöm a gondolatát annak hogy nem emlékszem a kapcsolatunk kezdetére, csak azokra a pillanatokra amiket a baleset óta éltünk át együtt. Talán ezek közül az élmények közül is a szívemnek legkedvesebb az a múlt hónapban tartott esküvőnk. Bátran és határozottan állíthatom hogy életem legszebb napja volt. - A teája hölgyem. - az egyik pincér zökkent ki a gondolataimból én pedig mosolyogva fogadom a rendelésem. - Köszönöm. - biccentek majd ahogy távozik az asztaltól bele is kortyolok az italomba. - Kora délután teázol? - ismerős hang üti meg a fülem majd Rafael vidám arca tűnik fel előttem. - Most ez esik jól. - vonom meg a vállam majd viszonzom a csókját amivel üdvözöl. - Ha nem bánod én valami töményebbet rendelek. Kemény napom volt pedig még csak a fele telt el. - int a pincérnek miközben leül mellém. Bort rendel, vöröset mint mindig hiszen a fehér bor nem a kedvence egyik fajtából sem. - Baj van a bárral? - érdeklődök kedvesen. - Semmi komoly. - csóválja a fejét. - Tudok segíteni valamiben? - kérdezem bízva abban hogy valahogy kizökkenthetem a munka okozta stresszből. - Csak tereld el a gondolataim egy kis időre a munkáról. - megfogja az asztalon pihenő kezem és egybefonja ujjainkat. - Bárcsak tudnám hogyan. - nevetek fel. - Elég ha itt vagy bébi. Ha mellettem vagy erősnek érzem magam, feltölt enegergiával már az is ha csak rád nézek. - újabb csókért hajol amit készséggel viszonzok miközben a szavai melengetik a szívem. - Oh milyen szépek vagytok együtt. - egy nő áll meg mellettünk akit még soha nem láttam ezelőtt. - Gianna. - Rafael köszön a fiatal nőnek és ahogy elhangzik a neve, rögtön féltékenység fog el. Soha nem akartam vele találkozni, hiszen ő Rafael volt felesége, nem akartam látni őt és most még is itt áll előttem. Akaratomon kívül is azonnal felmérem őt és saját magamat hasonlítom hozzá. Már az első pillanatban rá kell jönnöm hogy ellene képtelenség lenne győznöm, ő minden ami én nem vagyok. - Jaj szivem, olyan rémült képet vágasz. - nevet fel miközben hozzám beszél, a hangja kedves de érzem rajta hogy csak megjátsza magát. - Nem vagyok rémült. - csóválom a fejem, a hangom elcsuklik magam sem tudom miért. Gyűlölöm ezt a nőt, pedig nem is ismerem. De maga a tudat hogy egykor Rafael az övé volt megőrjít. Csak egy szavába kerülne és biztosra veszem minden férfi a lábai előtt heverne, talán még Rafael is. - Aranyos barátnőd van Rafi. - mosolyog ezúttal a férjemre, a becézése még inkább idegesít ahogy az is ahogy Rafaelre néz. - A felesége vagyok. - javítom ki magabiztosan, próbálom megtalálni a hangom és az erőt a női mivoltomban. Nem engedhetem Giannanak hogy semmibe vegyen, vagy megalázzon. - Valóban, el is felejtettem. - gúnyos pillantást vet rám. - Bár tudjuk hogy Rafi házasságai nem tartanak sokáig. - jegyzi meg. - Gianna. - Rafael szól rá finoman de a nő nem retten el attól hogy tovább kóstolgasson engem. - Mi az? Már őszinte sem lehetek? - nevet fel és kérdés nélkül helyet foglal az asztalunknál Rafael másik oldalán. - Tudod az én Rafim nem a hűség mintaképe. - nevet és várja hogy összetörjek, miközben egyik kezét Rafael karjára simítja, de nem engedek neki. - Egy, ő már nem a te Rafid. - határozottan kezdek beszélni. - Kettő, talán hozzád nem volt hűséges mert kevés voltál neki, de velem más a helyzet. És három, rohadt gyorsan vedd le róla kezed mielőtt eltöröm a fogpiszkáló ujjaidat. - halkan még is erős hangon beszélek amivel sikerül elérnem hogy megdöbbenjen. - Nem bírod a kritikát? - kérdezi tovább provokálva. - A kritikát bírom, csak nem egy magadfajta senkitől. - vonom meg a vállam és állom a tekintetét. - Fejezzétek be. Nem kell a jelenet. - Rafael állkapcsa megfeszül. - Akkor fékezd meg a feleséged. - Gianna ismét megszólal. - Vagy küld el az exed aki magától nem veszi észre hogy felesleges harmadik. - mosolyodok el ezúttal én gúnyosan. - Túl sokat képzelsz magadról drágám. - Gianna sértetten pillant rám. - Én nem így látom. - csóválom meg a fejem. - De az tény hogy több vagyok mint te. - teszem hozzá higgadtan. - Nagyképű ribanc. - horkan fel és látszik rajta hogy kezdi elveszíteni a türelmét. - Gianna most már fejezd be. - Rafael inti le.

- Inkább távozz. - küldi el végül a nőt ami elégedettséggel tölt el. - Nem most találkoztunk utoljára. - vérig sértve áll fel az asztaltól Gianna és végig rám néz. - Már alig várom hogy újra lássalak. - nevetek fel amire már reakciót nem kapok mert pillanatok alatt távozik is. - Mire volt ez jó? - Rafael ezúttal felém fordul. - Mégis mi? Hogy megvédtem magam? - kérdezek vissza. - Tudod hogy ő a múltam, nincs értelme vele cica harcot vívnod. - oktat ki ami egyáltalán nem tetszik. - Nem érdekel Rafael. Provokált és én nem vagyok olyan lány aki hagyja hogy porig alázzák. Sajnálom hogy ha te ezt nem tudod megérteni. - felállok az asztaltól és a táskámmal a kezemben indulok meg a sétáló utca felé. - Tilda. - Rafael némi pénzt dob az asztalra majd utánam jön. - Nézd Rafael. - fordulok szembe vele. - Tudom hogy Gianna az üzlettársad amit el is fogadtam mert bízok benned és hiszek a kapcsolatunk szilárdságában, de ő akkor sem teheti meg azt amit az imént. Nem bújhat hozzád, nem csinálhat úgy mintha hozzá tartoznál miközben az én férjem vagy. Ha kell minden alkalommal a fejébe verem hogy felfogja hol a helye. - jelentem ki határozottan amire Rafael elmosolyodik. - Megértettem. - bólint végül. Az első csata amit megnyertem, ilyen sem volt még. - Szóval nem vagy dühös? - nézek fel rá már én is mosolyogva. - Igazad van, jogod van megvédeni ami a tiéd. - mondja komolyan. - Szerintem is. - értek vele egyet. - És ugyebár te az enyém vagy, csak az enyém. - mélyen a szemébe nézve karolom át a nyakát és húzom magamhoz. - Igen. - kacag fel. - A tiéd vagyok. - lágy puszit hint ajkaimra amit végül egy forró csókba mélyít el...