22. Rész: New Friend

Zene: Little Mix - Hair 

~ Matilda James ~

Rafael pontosan nyolc nappal ezelőtt utazott haza Palermóba, az ígéretemmel miszerint én is követem őt a nővérem esküvője után. Nos, az ígéretem éppen most tartom be, hiszen egy repülőgépen ülök, magam mögött hagyva az otthonom és a családom, valamint a karrierem egy boldog jövő reményében, amit még mindig úgy érzek hogy Rafael mellett kaphatok csak meg. Az elmúlt nyolc nap azonban nem volt könnyű, hiszen rengeteg dolog történt velem e rövid idő alatt is. Először is szakítanom kellett Marcoval ami lássuk be nem volt könnyű tekintve hogy ő mennyire érzelmes és figyelmes férfi. Nehéz volt vele megértetni hogy mind a kettőnknek az lesz a legjobb ha külön folytatjuk, a kapcsolatunk nem tartott sokáig, ő még is belém szeretett így én kegyetlen és határozott döntést kellett hogy hozzak. Szakítottam vele, amit tudom hogy helyesen tettem és idővel talán majd ő is rájön hogy ennek így kellett lennie. Aztán a szüleimen volt a sor, elmondtam nekik mindent, természetesen nem fogadták túl jól. Rafaelre egyáltalán nem kíváncsiak, apa pedig úgy élte meg ezt az egészet, főleg a költözésem  hírét mintha elárulnám a családomat. Talán ez az ami a legjobban fáj, hogy ők azt hiszik hogy én lemondtam róluk, pedig csak arról van szó hogy szerelmes lettem. Szerencsére Maggie megbékélt és végig mellettem állt, az esküvője pedig csodálatos volt. Ő kísért ki a repülőtérre is ahol indulás előtt megígérte hogy a szüleinket is jobb belátásra próbálja téríteni. Hiszek abban hogy ha valakinek akkor neki sikerülni is fog. Ami pedig a karrieremet illeti, amit eddig felépítettem azt egy mozdulattal romboltam le. Nem mondom hogy nem volt nehéz, mert nagyon is az volt. Piszkosul nagy teher volt a szívemen, hogy mindazt amit évek alatt elértem most egyszerűen magam mögött hagyjam. Gloria az ügynököm és egyben jó barátom, fel is készített arra hogy ha ezt most megteszem akkor nem lesz visszaút, én ennek ellenére is megléptem és bezártam magam előtt minden lehetőséget a modell szakmám tovább fejlesztéséhez. Volt idő amikor minden álmom az volt hogy elismert modell legyek, és most hogy ott álltam a siker kapujában én egyszerűen lemondtam róla, Rafaelért és a szerelmünkért mert hiszek kettőnkben és remélem soha nem fogom megbánni hogy végül mindent feladtam érte még önmagamat is. A gondolatok zavaros egyveleget alkotnak a fejemben de ahogy közeledek Palermó felé, ki is zárok mindent ami nem Rafaelhez köt. Új életet akarok kezdeni az ő oldalán. Amikor a repülőgép landol a szívem a torkomban dobog, már várom hogy újra lássam őt és megcsókoljam. Egy hete láttam utoljára és már éhezem az érintésére éppen ezért ér csalódás amikor nem ő vár rám a bejáratnál. - Signora Matilda! - szólít meg olaszul egy férfi akit ahogy megpillantok, rögtön rájövök hogy láttam már valahol. Ő Rafael egyik embere. - Oh. Stefano, ugye? - rémlik fel a neve de bizonytalan vagyok azt illetően hogy jól emlékszem e rá. - Sí! - bólint mosolyogva. - Rafael nem ért rá? - érdeklődöm miközben Stefano az autóhoz kísér és a csomagjaimat bepakolja az autóba. - Rafael elfoglalt, arra kért hogy vigyem a birtokra. - rövid választ kapok. - Értem. - vonom meg a vállam és nem is szólok többet. Ahogy az úton haladunk ismerős táj vesz körül. Tudom hogy arra a birtokra tartunk ahol már jártam és bízom benne hogy ott végre Rafaelt is viszont láthatom. Alig fér óra alatt oda is érünk, ahol Stefano kipakolja a csomagjaimat és elkezdi az emeletre hordani őket. Én is követném őt azonban egy halk sikoly üti meg a fülem majd egy fiatal lány nevetve veti magát a nyakamba és úgy ölel hogy alig kapok levegőt. - Te biztos Tilda vagy. - mosolyog rám vidáman. - Öhm...igen. - zavartan pislogok rá. - Penelope vagyok, Rafael húga. - mutatkozik be végre és ahogy kiderül számomra hogy ki is ő, az én arcomra is mosoly kúszik. - Nagyon örülök. Sokat hallottam rólad. - jegyzem meg kedvesen. - Én is rólad. - belém karol és a nappaliba vezet. - Ő a vőlegényem Dominic. - mutat egy magas fiúra aki a nappaliban a kanapén ül és a mobil telefonját nyomkodja. - Szia. - köszönök neki. - Hello. - int mosolyogva. - Rafael nincs itthon? - érdeklődve fordulok Penny felé. - Nincs. Eléggé elfoglalt mostanában. Terjeszkedik és üzletel. - Penny könnyed választ ad. - Azt hittem hogy rám azért lesz ideje. - szomorúan sóhajtok fel. - Nyugi, tuti hogy hamarosan haza jön. Nagyon várt már. - Penny bíztat és jól esik azt hallani hogy az általam szeretett férfi már hiányolt. - Szóval? Mikor lesz az esküvőtök? - kezdek beszélgetésbe hogy addig is elüssük az időt egy kis ismerkedéssel. - Gyere igyunk egy pohár bort és közben mesélek. - Penny a teraszra vezet ahonnan gyönyörű a kilátás, a nap ragyogó fénnyel áraszt el minket és egy pincér ruhába öltözött férfi áll az ajtónál. - Vörös vagy fehér? - Penny kérdőn pillant rám és rögtön tudom hogy a bor fajtájára utal. - Rosé. - nevetek fel halkan. - Jó választás. - ért egyet majd olaszul közli a kérésünket a pincér fiúval aki azonnal el is siet. - Saját pincéretek van? - kérdezem vidáman. - Személyzetnek nevezik. Tudod, pincér, takarítók, szakács, konyha lány, kertész meg ilyenek. Tizenkét fős személyzet van a birtokon. - avat be az őket körülvevő luxus részleteibe. - Rafael szereti a kényelmet. - teszi hozzá. - Majd te is megszokod. - leül az egyik székre én pedig vele szemben foglalok helyet. - Biztosan. - értek egyet. 

- Egyébként Dominic és én a városban szálltunk meg Rafael egyik szállodájában, szóval nem fogunk zavarni titeket. - Penny vigyorog. Kedves lány és már most kedvelem, annyira fiatal és élet vidám, úgy érzem jó barátok leszünk mi ketten, hiszen már elsőre megtaláltuk a közös hangot. - Mikor lesz az esküvő? - teszem fel ismét a kérdést amire az előbb nem kaptam választ. - Egy hónap múlva. De addig még rengeteg tennivalóm van. - sóhajt fel és látom rajta hogy ő az a fajta menyasszony aki nem aprózza el. Biztos vagyok benne hogy világra szóló esküvőt tervez. - Ha tudok valamiben segíteni, csak szólj. - ajánlom fel kedvesen. - Az remek lenne, mert sem Dominic sem pedig Rafael nem az a fajta pasi aki szívesen jön velem virágokat válogatni és a ruhám kiválasztásához is jól jönne a segítség. Barátnőim nincsenek, mindig is férfiak vettek körül. - nevet fel. - Ezer örömmel segítek. Imádom az esküvőket, a nővéremé egy hete volt. - merülünk bele egyre jobban a témába. - Tényleg? Akkor már jártas vagy a témában. - felragyog a tekintete és látszik rajta hogy őszintén örülne ha segítenék neki az esküvő részleteiben. - Nagyon is. - jegyzem meg. Furcsa de egyre lelkesebbnek érzem magam, Penny remek lány és szöges ellentéte Rafaelnek. Penny annyira más mint a bátyja, ugyanakkor még is sok mindenben hasonlít rá és nem csak külsőre hanem a személyisége is. Talán pont ezért kedveltem meg ilyen hamar. - Az egyetlen amit eddig biztosan tudok az az hogy az egyik virág a vörös rózsa lesz. - folytatja a mesélést. - Oh, csodás a kedvenc virágom. - csillan fel a szemem. - Az enyém is. - feleli jókedvűen majd megkapjuk a borunkat és az mellett tervezgetünk és beszélgetünk tovább...