~ Matilda James ~
Hajnali fél egyet üt az óra és Rafael még nincs itthon. Penny és Dominic már rég visszamentek a szállodába és a házban szolgáló személyzet is nyugovóra tért. Már csak én vagyok ébren és várom Rafaelt. Több mint egy hete nem láttam és amikor elváltunk, azt hittem több figyelmet szentel majd nekem amikor ide utazom, de úgy tűnik tévedtem. Nem siet hozzám és ez valamelyest sérti az önérzetemet és fáj is. Már az is megfordult a fejemben hogy talán meggondolta magát és már nem vágyik arra hogy itt legyek vele, nem akar már engem. Mi más magyarázata lenne arra hogy éjszakába nyúlóan magamra hagy ezen az átkozottul nagy és magányos birtokon. A szűk ruhám már kezd fojtogatóan kényelmetlen lenni és a magassarkúm is fájdalmat okoz ezért úgy döntök hogy veszek egy kellemes, meleg fürdőt. A cipőimet lerúgom magamról, a ruhám pedig hanyagul a földre ejtem és a hálószobához tartozó fürdőbe sétálok. Úgy érzem szükségem is van most erre a kényeztetésre, mert hosszú út áll mögöttem hiszen ma érkeztem és a nap további része is tartalmasan telt. Talán egy órát is elidőzök a kádban ami alatt folyamatosan szinten tartom a víz hőmérsékletét. Majd a hosszú fürdőt követően kimászok a kádból és egy törülközőt tekerek magam köré. A bőröm szinte már ráncba szaladt a hosszadalmas áztatásnak köszönhetően, de egyáltalán nem bánom. A hajam is kissé nedves, pár kósza tincs a bőrömhöz is tapad, amelyen még néhol végigszalad egy-egy vízcsepp. Elhagyom a helyiséget annak reményében, hogy Rafael már talán haza ért vagy legalább már úton van hozzám. Az éjjeli lámpa az ágy mellett, amely mindössze némi fénnyel árasztja el a helyiséget. Nagyot sóhajtok és csalódással tölt el hogy Rafael még mindig nincs itt, így a gardróbhoz megyek, hogy valami lenge, kényelmeset magamra vegyek, amely megfelel az éjszaka további részében. Egy trikó és egy bugyi mellett döntök, a törülközőmet kiterítem, majd az ágyhoz indulok. De mielőtt még lefeküdnék az ajtó nyílik, én pedig léptemet megállítom és arra pillantok. Rafael elmosolyodik, ahogy rám pillant, s maga mögött becsukja az ajtót. - Azt hittem, hogy már alszol. - lép közelebb és egy apró puszit lehel az arcomra. Ez ismét kellemetlenül érint, ennél nagyobb lelkesedésre számítottam és bíztam benne hogy ha viszont lát, több szenvedély uralkodik majd el rajta irántam. De még csak meg sem csókolt. - Meg akartalak várni. - vonom meg a vállam szomorúan. - Most már itt vagyok. Feküdj le, pihend ki az utazást. - csapja meg finoman a fenekemet egy széles vigyorral az arcán. - Lezuhanyozok és jövök.- hátat fordít és besétál a párás fürdőszobába ahol az előbb még én merültem el a meleg vízben. Maga után az ajtót nem csukja be, így a tükörben látom, ahogyan minden ruhájától megszabadul és beáll a tus alá. Elnyúlok az ágy kényelmében, a takarót pedig teljesen az ágy végébe hajtom, hogy ne melegítsen az éjszaka során feleslegesen. Még mindig utálom Palermó pokolian forró időjárását. Itt az éjszakák is melegebbek mint New Yorkban a nappalok. Rafael percek elteltével ki is lép a derekára tekert törülközővel a csípőjén. Minden lépésénél az anyag meg-meg mozdul, ahogyan a hasán az izmok is, melyeken szinte végigszáguldanak a még megmaradt vízcseppek. Én az oldalamra fordulok, ő pedig egy bokszerért megy, amit magára is kap. Mellém érve leoltja a villanyt, a szoba sötétségbe borul ő pedig mellém fekszik. - Jó éjt. - ajkai a vállam bőrét érintik. - Neked is. - morgom az orrom alatt miközben az ágy másik felére húzódom. Megőrjít és bánt hogy ennyire semlegesen fogadott, mintha egy idegen lennék. - Hé! - hirtelen nyúl utánam és egy határozott még is gyengéd mozdulattal húz vissza magához. - Engedj el. - sziszegem mérgesen. - Bébi, mi a baj? - a hangjából értetlenség hallatszik. Komolyan nem érti mi a bajom? Merül fel bennem a kérdés de hangosan nem teszem fel. - Semmi. - duzzogok tovább. - És ne becézgess. - teszem hozzá mire ő felnevet. Hiányzott már a nevetése és még ha most dühös is vagyok rá, ez a hang melengeti a szívem. - Elárulod hogy miért vagy ilyen ellenséges? - kérdezi és újabb csókot hint a vállamra. - Még kérdezed? - kérem ki magamnak. - Egy hét után nem ilyen fogadtatásra számítottam. Egész nap magamra hagytál, az éjszaka közepén jöttél haza és egy átkozott arcra puszin kívül nem futotta többre? - vonom kérdőre, nem tudom már magamban tartani, minden előtör belőlem. - Dolgoztam baba. - mormogja a nyakamba. - Azt várod hogy beveszem hogy hajnalig dolgoztál? - szinte felkiáltok miközben hirtelen felülök. Lenézek rá, ő pedig felém nyúl, hogy vissza húzzon magához. - Baba, ma nem kell bevenned semmit. - pimaszkodik velem, de amikor látja hogy ezúttal nem tud ilyen piszkos szavakkal és gondolatokkal kizökkenteni, ő is komolyra veszi a szót. - Számtalan klub van a birtokomban, üzletek amikből élek de ahhoz hogy ilyen életem legyen foglalkoznom is kell néha az üzlettel. - próbálja megmagyarázni hogy miért volt ma távol. - És pont ma kellett? - kérdezem halkan. - Holnap csak a tiéd leszek. Ígérem. - felül keze pedig a tarkómra csúszik. Szemeimbe néz még így a Hold gyér fényében is. - Hiányoztál. - könnyek szöknek a szemembe, nem akarok érzelgős lenni, de nem tehetek róla, ez az igazság és szeretem őt. Visszavonhatatlanul bele szerettem.
- Te is nekem édes. - visszadől az ágyra közben engem is magával húz, majd végig simít fedetlen combomon. - Csókolj meg. - könyörgés már minden szavam, de szerencsére nem kell sokat várnom rá, magához von és végre megkapom azt a szenvedélyt amire vágytam. Hevesen csókol én pedig átadom magam neki. - Mindent el tudtál intézni New Yorkban? - szakad el tőlem s megcirógatja az arcomat. - Mindent amit kellett. - fölé hajolok és a homlokomat az övéhez érintem miközben a szemeibe nézek. - Ez mit jelent? - hirtelen fordít a helyzetünkön és ezúttal ő az aki felül van. - Elszakítottam magam mindentől ott hogy itt teljesen hozzád kössem magam. - felnézek rá és abban bízom hogy az amit adhatok neki az elég is lesz. - Már az enyém vagy bébi. Csak az enyém. - mintha a szavaim feltüzelték volna, mohón csap le ajkaimra és úgy csókol mint talán még soha. Kezei végig siklanak a testemen amit pillanatok alatt megszabadít a két apró kis ruhadarabtól. - Kívánlak. - suttogja két csók között. - Akkor mire vársz még? - bíztatom, élvezem hogy újra az a szenvedély csillog a szemeiben amit először láttam rajta. Rafael a régi és még mindig engem akar...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése