19. Rész: Miss You Sometime

Zene: P!nk - Walk Me Home

~ Matilda James ~

- Minden rendben? - Marco simítja egyik kezét a combomra. Két órája szállt fel a gépünk és alig több mint hét óra múlva végre újra New Yorkban leszünk. Tegnap befejeztük a munkát, amivel szerencsére a megrendelő is elégedett volt így azt hiszem a karrierem végre a megfelelő irányba halad. A munka mellett pedig Marcot is megismertem, akivel most együtt utazunk haza. Négy napot töltöttünk összesen Rómában, ami alatt közelebb kerültünk egymáshoz és aminek kellett már megtörtént közöttünk. Gyengéd és figyelmes férfi, minden téren. Biztonságot nyújt számomra és törődik velem. - Igen csak a repülés. Nem viselem túl jól. - mosolyogok rá. - Nem lesz baj, vigyázok rád. - közelebb hajol és lágy csókot hint ajkaimra. - Oh, igen mert ha lezuhanunk meg tudsz védeni? - viccelődök vele. - Nem zuhanunk le. - csóválja a fejét és látom mennyire jól szórakozik. - Inkább olvass valamit az majd lefoglal. - kezembe ad egy könyvet. - Talán igazad van. - értek vele egyet és kinyitom a vastag könyvet amit el is kezdek olvasni, de csupán pár sorig jutok máris a fejembe férkőzik Rafael gondolata. Öt napja láttam őt utoljára még is olyan mintha soha nem váltam volna el tőle. Marcoval annyira csodálatos minden, még sem tudom felhőtlenül élvezni a vele töltött időt mert a szívem még mindig Rafael miatt fáj. És már nem is csak azért mert nem működött közöttünk és nem is azért mert búcsú nélkül hagytam el, hanem mert ő meg sem próbált megtalálni. Biztos vagyok benne hogy ha egy kis erőfeszítést is tett volna, megtalált volna Rómában de nem tette. Ami arra enged következtetni hogy neki én nem jelentettem annyit mint ő nekem. Számtalanszor hangzott el tőle hogy én már az övé vagyok, még is amikor elvesztem ő nem keresett meg, nem jött utánam. Egy voltam neki a sok közül. Nevetségesnek érzem magam mert az én döntésem volt, én hagytam őt el, még is fáj a hiánya és a mellőzése. Az elmúlt pár napban már számtalanszor tettem fel magamnak a kérdést hogy el tudom e majd valaha felejteni, de valahogy úgy érzem ebben a percekben is hogy nem. Rafael olyan mély benyomást tett rám, olyan érzelmeket váltott ki belőlem amik miatt lehetetlen őt elfelejtenem. - Úgy látom nem köti le figyelmed a könyv. - Marco zökkent ki a gondolataimból. - Hm? - fordulok felé hirtelen. - Elkalandoztál? - mosolyog rám. - Igen, már otthon járnak a gondolataim. - hazudok, mint egy igazi profi. - Aludj egy kicsit, úgy gyorsabban telik az idő. - Marco segítőkészen ad újabb ötletet ami még az előzőnél is jobban tetszik, a baj csak az hogy ahogy lehunyom a szemeim, Rafael arcát látom magam előtt szüntelenül és így méginkább hiányzik...

- Nem hiszem el hogy két hét alatt két férfit is magadba bolondítottál. - Maggie az imént halgatta végig a beszámolómat. Két és fél óra alatt tudtam csak elmesélni neki hogy mik történtek velem Palermoban majd Rómában is. Természetesen a mondandóm nagy része Rafaelről szólt, még most sem tudom őt kiverni a fejemből. Még szerencse hogy Maggievel kettesben vagyunk a lakásunkban, mert előtte nem kell megjátszanom magam, ő tud mindent rólam, minden apró titkomat ismeri. Nyitott könyv vagyok előtte. - A baj az Maggie hogy én viszont csak az egyikükbe bolondultam bele. - sóhajtva dőlök el az ágyamon. - És pont abba aki nem jött veled. - leül mellém és megfogja a kezem. - Jaj húgi. - felsóhajt. - Mond. Ne kímélj. - nézek rá reménykedve abban hogy ő majd lelket önt belém. - Félek hogy Rafaelt azért hagytad el mert megijedtél. - halkan beszél de így is jól értem. - Igen, megijedtem attól hogy uralni akar. - helyeselve bólogatok. - Nem inkább attól ijedtél meg amit iránta érzel? - kérdőn néz rám a nővérem. - Nem! És inkább ne is beszéljünk róla kérlek. Marco az a férfi aki nekem való. - jelentem ki határozottan. - Remélem hogy nem bánod meg Tilda. - őszintén beszél, tudom hogy félt és aggódik értem mint mindig de ez az én életem és tudom mit miért tettem. Akármennyire is érzem és tudom hogy beleszerettem Rafaelbe, azt is tudom hogy az a kapcsolat mérgező volt számomra. Irányítani akart és én ezt képtelen voltam elviselni. - Bárcsak Rafael olyan lett volna mint Marco. - nézek ismét a nővéremre. - Ha Rafael olyan lett volna mint Marco akkor nem szerettél volna belé, vagy most éppen Marco lenne a szerencsés akit szeretsz. - Maggie rámutat a valóságra és be kell látnom hogy igaza van. Azért szerettem Rafaelbe mert az aki. - Engedjük el inkább a témát. Hogy állsz az esküvő tervezéssel? - terelem inkább a témát. - Jól. Két hét múlva férjhez megyek. El tudod ezt hinni? - az arcán azonnal hatalmas mosoly ragyog fel. - Igen, el. - bólogatok nevetve. - Marco lesz a kísérőd? - érdeklődik. - Igen, ő a párom. - felelem hiszen így is van. Marco és én kapcsolatban vagyunk ami bár nem tart túl régóta, csupán öt napja de eddig minden jól alakul közöttünk. - A holnapi vacsorára is magaddal hozod anyuékhoz? - újabb kérdést tesz fel. - Szeretném ha nem az esküvőn ismernék meg, szóval igen. Holnap Marco is velem tart és te is megismerheted. - mosolyogva nézek Maggiere. - Szuper. Holnap amúgy tiétek lehet a lakás, én Garynél alszom. - kacsint rám bohóckodva. - Jól van Maggie. - intem le és hozzá vágok egy díszpárnát amit aztán vissza is dob így egy kisebb párna csata alakul ki közöttünk...