9. Rész: Break Free

Zene: Ariana Grande - Breathin

~ Matilda James ~

Karok szoros ölelésében ébredek, ahogyan még közelebb von magához. Felnyögök és a párnába fúrom arcomat. Melegem van, bár a nap a spalettáknak köszönhetően nem süt be, a hőség még is érezhető. - Utálom az itteni időjárást. - nyafogva rúgom le magamról a takaró vékony anyagát mire Rafael felmordul, vándorló keze pedig lejjebb siklik a testemen. Ekkor tudatosul bennem, hogy felsőm egészen derekamig felgyűrődött az éjszakai forgolódásnak köszönhetően a rövidnadrág pedig ami még este rajtam volt a mérete miatt könnyedén csúszott le rólam. - Jaj ne. - kapkodva rángatom vissza magamra a takarót hogy eltakarjam magam. - Jó reggelt. - érzem hogy Rafael vigyorog. - Ez nem vicces. - sóhajtok fel. - Nem is tréfás vigyor díszeleg az arcomon. - jegyzi meg halkan. - Akkor milyen vigyor? Kaján? - lököm meg kissé tréfának szánva. - Inkább elégedett. Egy tökéletes nő félig meztelenül hever az ágyamban. - közelebb hajol és a nyakamba csókol. - Viselkedj. - méltatlankodom. - Melletted lehetetlenség. - csóválja meg a fejét. - Mennyi az idő? - kérdezi miközben lassan ő is felül az ágyon én pedig a telefonomért nyúlok. - Ne! Basszus, csak ezt ne. - kiáltok fel ahogy megpillantom hány óra van. - Mi a baj? - aggódva nézi ahogy kiugrom az ágyból és a fürdőbe rohanok ahol két perc alatt veszem magamra a tegnapi ruhámat és sietek vissza a szobába. - Fél egy múlt. - kapkodok bár magam sem tudom hogy mit is keresek pontosan hiszen már minden holmimat amit tegnap magammal hoztam már magamhoz vettem. - És? - értetlenkedik. - Egyre a fotózáson kell lennem. Nigel utálja a későket és én még soha nem késtem. - már a sírás szélén állok. - Nyugodj meg. Megígértem hogy elviszlek. Egyre ott leszel. - Rafael is kimászik az ágyból és a szekrényéhez lép ahonnan egy melegítő alsót és egy felsőt vesz ki amit gyors mozdulatokkal magára vesz majd belebújik az edzőcipőjébe. - Indulhatunk is. - karol át és vezet le az emeletről. Hálás vagyok neki amiért betartja a szavát és meg is nyugtat a tudat hogy időben oda visz és ami azt illeti az út nem is tart sokáig amíg a fotózás helyszínére érünk, még tíz perccel előbb is érkezek. - Köszönöm hogy elhoztál. - nézek rá ahogy leállítja a kocsi motorját. - Megígértem. - mosolyog rám. - Munka után találkozunk? - kérdezem abban bízva hogy igen lesz a válasza. Furcsa hogy most én kérem őt hogy találkozzunk, mert eddig mindig ő hívott engem találkozóra. - A hotelban várlak, szépségem. - közelebb hajol és megcsókol amit én készséggel viszonzok is. Nem tudom hogy mi az az érzés ami kezd felépülni bennem iránta de egyenlőre tetszik ami velem történik mellette. - Sietek. - mosolyogva válok el tőle és kiszállok az autóból majd intek neki és elindulok a stáb felé. A fotózás ma nyílt terepen lesz ami izgalmassá teszi az egészet és vártam is már egy ilyen kihívásokkal teli munkát. - Drágám. Mint mindig most is pontos vagy. - Nigel fogad hatalmas mosollyal. - Tudod hogy mennyire fontos nekem ez a munka. - felelem kedvesen és már megyek is a sminkes és a fodrász kezei alá. - Nem is véletlenül kaptad ezt a munkát te. - Nigel követ és miközben engem kicsinosítanak addig ő elmagyarázza hogy mi lesz ma a feladatom. Később már egy két részes narancs sárga ruhában pózolok a fotósnak. - Egy tökéletes szépség vagy. - Nigel dicsér és megmosolyogtat, minden alkalommal úgy próbál irányítani és terelgetni hogy közben az egekig magasztal és dicsér. - Imád téged a kamera. Már alig várom hogy lássalak holnap a másik lánnyal együtt dolgozni. - Nigel áradozik, én viszont egy pillanatra lefagyok. - Mi a baj édes? - jön közelebb amikor észleli hogy nem mozdulok. - Már holnap társal fogok dolgozni? - kérdezem zavartan. - Holnap lesz a hatodik nap szívem. Lily remek partner lesz. Holnap után pedig jön a férfi modell és ezzel le is ment az első heted. A második hét elején lesz két fotózásod abból az egyik lesz az akt és utána reklám film forgatás három napig. Ha pedig az elkészül, mind visszamegyünk New Yorkba. - magyarázza és lassan kezd eljutni a tudatomig amit hallok. Valóban eltelt máris az első hét és tudom hogy a következő is hamar eltelik majd, nekem pedig vissza kell mennem New Yorkba, az otthonomba. De mit művelek akkor én Rafael mellett?! Miért kezdtem bele valamibe amiről tudtam hogy nem tart majd sokáig. Pánik fog el és a lélegzetem egyre szaporább. - Jól vagy? - Nigel aggódva simítja egyik kezét a hátamra. - Nem. - csuklik el a hangom és érzem ahogy a meleg könnyeim végig folynak az arcomon. - De mi a baj? - kérdezi és látszik rajta hogy az aggodalma valós, tényleg érdekli hogy mi van velem. - Szédülök. - préselem ki magamból ezt az egy szót miközben már zokogás rázza egész testemet. - Rendben emberek mindenki elmehet. Elég fotó készült ma már, remek munkát végeztetek. - Nigel a többiekhez beszél miközben engem egy székhez vezet amire le is ülök. - Mesélj. Mi nyomja a szíved? - ül le velem szemben de közben végig fogja a kezem hogy támogasson. - Megismertem itt egy férfit. - kapkodok levegő után. De azt hiszem ez a sokkos, síró görcs ami most eluralkodott rajtam nem csak emiatt van, hanem az a feszültség is ami ezzel a munkával jár, most jön ki rajtam. - Szereted? - Nigel együttérzően simogatja a kezem. - Nem. Úgy értem még nem úgy ahogy tudom hogy szeretni tudnám. - beszélek őszintén. - Ez mit jelent? - néz rám kérdőn. - Csak öt napja ismerem, de annyira magával ragadó és udvarias, igazi férfi. Tudom hogy belé tudnék szeretni, sőt úgy érzem hogy nagyon is közel állok ahhoz hogy ez megtörténjen. De igazad van Nigel, egy hét múlva haza repülök és itt hagyom Palermót, vele együtt pedig őt is. Csak tudod ezt így felfogni és kimondani nehezebb mint hittem. - kiöntöm a szívem és megkönnyebbülök a sírás pedig abba marad. - Tudod szívem az én férjem spanyol és a New Yorki nyaralása során ismertem meg. Egy hét ismertség után döntött úgy hogy marad mert kellettem neki annyira hogy feladja az addigi életét. Ennek pedig már lassan hét éve. - meséli szeretettel a hangjában. - Férjnél vagy? - mosolyodok el miközben a története melengeti a szívem. - Igen. Azt hittem egyértelmű hogy meleg vagyok. - viccelődik. - Persze. Nem is azért kérdeztem. De valóban gyönyörű a történeted, csak az enyém sokkal de sokkal másabb. Én például képtelen vagyok elképzelni az életemet itt, távol a családomtól. Nem tudnék itt élni. Ő pedig tudom hogy soha nem hagyná el Palermót. - mondom komolyan, hiszen ez az igazság. Emlékszem amikor Rafael azt mondta hogy itt született és itt is fog meghalni ahogy apja. - Még van egy heted meghozni a döntésed. - bíztat Nigel és elengedi a kezem. - Menj, vegyél egy lazító fürdőt a hotelban és pihend ki magad, vagy találkozz a lovagoddal. - nevet fel. - Köszönöm. - ölelem őt magamhoz amit viszonoz is. - Remek lány vagy Tilda. A legjobbakat kívánom neked. - simít végig a hátamon majd elbúcsúzunk és miután átöltöztem fogok magamnak egy taxit ami a hotelhoz visz. A mai munka a kiborulásom miatt csupán két órát vett igénybe, plusz a fél órás beszélgetésem Nigelel, így fél négyre már a hotelszobámba lépek be. Egy gyors zuhany után pedig az ágyamra dőlök. Fáradt vagyok aminek köszönhetően az álom magával is ragad pillanatok alatt. Mire magamhoz térek már este hét órát üt az óra. Kimászok az ágyból és rendelek egy könnyű vacsorának szánt ételt. Szerencsére negyed óra múlva meg is érkezik a fenséges étel aminek lassan neki látva bekapcsolom a tévét de sajnos minden adón csak olasz nyelven vetítenek amit én egyáltalán nem értek, ezért inkább egy zene csatornára kapcsolok és hallgatom a dallamokat amik felcsendülnek. 

Amint befejezem, megtöltöm a kádat vízzel és elmerülök benne. Talán egy órát is ülhetek benne, mire teljesen kihűl éd kiszállok. Hajamat megszárítom és lazán kiengedve hagyom. A következő lépés a sminkem és el is hagyom a fürdőt. A szekrényem előtt állva, jobbra-balra tologatom a ruhaimat a vállfákkal, míg végül meg nem akadnak a szemeim az egyiken. Kiemelem és bele is bújok, amint egy bugyit is felvettem. A tükörben megnézem magam, majd elégedetten kezdek hozzá megfelelő cipőt keresni amelyet hasonlóan hamar meg is találok. Felveszem a táskámat, a komódról elemelem a parfümömet, fújok párat magamra és késznek nyilvánítom magam. Már este kilenc, nézek a telefonomra amin észre veszek néhány nem fogadott hívást is egy ismeretlen számtól. Úgy döntök hogy nem hívom vissza az ismeretlent és elindulok az ajtó felé de mielőtt kinyitnám hangos kopogás üti meg a fülem. Még szerencse hogy helyben vagyok így azonnal ki is nyitom. - Rafael. Pont hozzád indultam. - mosolyogok rá kedvesen. - Nem vetted fel a telefont. - haragosan néz rám. - Fürödtem, nem hallottam. Amúgy is ismeretlen számot jelzett ki. Egyáltalán honnan van meg a számom? - hadarom már ingerülten, zavar a viselkedése. - Az nem számít. - átkarolja a derekam és a lift felé vezet, de most nem olyan gyengéd, sokkal inkább feszült. Beszállunk a felvonóba, hangosan rácsap a gombra és elindulunk lefelé, én azonban egyáltalán nem érzem jól magam ebben a helyzetben így megnyomom a stop gombot és a felvonó megakad. Rafael szikrákat szóró tekintettel pillant rám majd hirtelen a falnak taszít, mire a levegő is bennem reked. - Ne játssz velem. - sziszegi a szemembe nézve. - Vegyél vissza mert nem megyek sehova egy seggfejjel. - hasonló hangnemet ütök meg én is. - Eddig tisztelettel bántál velem, vagy most derül ki hogy mindeddig megjátszottad magad és az igazi éned az akit első nap a medencénél láttam? - vonom kérdőre. - Nem az itteni gyenge nők egyike vagyok és nem is egy útszéli akivel így bánhatsz. - mutatok rá a valóságra. Engem azért ennél keményebb fából faragtak. Lehunyja szemeit és mélyen magába szívja a levegőt. Valamiért úgy érzem hogy szíve szerint eljárna most a keze, de inkább magában elszámol tízig, mielőtt valami olyat tenne, ami miatt utána nagyon megjárná. Még sohasem emelt rám kezet, de most látom rajta azt, hogy se perc alatt megtenné és talán más nőkkel kapcsolatban meg is tette már. Még nem láttam ilyennek és félek hogy most látom az igazi Rafaelt. Ami ha valóban így van akkor könnyebben hagyom majd itt mint azt gondoltam. Szemei szikrákat szórnak, ahogyan rám néz. Aztán hirtelen megragadja csípőmet és ajkaimat olyan mocskos csókba vonja hogy még magam is meglepődöm azon hogy viszonzom. A francba Tilda! Ennyit az önuralomról és a keménységről. Gyenge vagyok mellette ezt be kellene már látnom. A levegőt kapkodom ahogy elenged. - Megőrjítesz. - suttogja. - És közben eszeveszetten kívánlak. - mondja indulatosan. - Sajnálom. - tudok csupán ennyit kinyögni a kijelentése után...