8. Rész: I’ve got no control

Zene: Camila Cabello - Shameless

~ Matilda James ~

A konyhában állva árgus szemekkel figyelem, ahogyan Rafael az elkészült ételt tálalja és fel is szolgálja az étkezőben ahová követem őt. - Szeretném megmutatni neked az igazi olasz ízeket. - magyarázza miközben kihúzza nekem az egyik széket, ahogy azt az illem is megkívánja. - Természetesen ha nem ízlik a főztöm rendelhetünk is. - teszi hozzá elégedett vigyorral az arcán, amiből tudom hogy pontosan tudja hogy ízleni fog nekem. - Magabiztos vagy. - jegyzem meg miközben helyet foglalok és ő leül mellém. - Csak tisztában vagyok a képességeimmel. - kacsint rám. - Kérsz egy pohár bort? - kérdezi és már az asztalon pihenő üvegért nyúl. - Először pezsgő, most pedig bor. Biztos nem akarsz te engem leitatni? - viccelődök. - A pezsgődet nem ittad meg csak belekortyoltál. - emlékeztet. - Igazad van. - értek egyet és a poharamat felé tartom ezzel jelezve hogy elfogadom a bort. - És mióta van meg ez a ház? - kezdeményezek beszélgetést. - Ami azt illeti tegnap vettem. - feleli könnyedén. - És mi célból? - nézek rá kérdőn. - Szerettem volna veled egy olyan otthonban találkozni ahol nem kísért a múlt. - kortyol a vízébe engem viszont kíváncsivá tesz. - A múlt? - veszek egy falatot a számba az ételből és ízlelem meg az olasz finomságot. - Elég sok nőt dugtam meg az előző birtokomon. - fejti ki, mire én majdnem félrenyelek és köhögni kezdek amit egy korty vörösborral próbálok csillapítani. - Elég nyersen fogalmaztál. - jegyzem meg amikor kissé visszanyerem a légzésem felett az uralmat. - Nem az zavar, hogy mennyi nővel voltam, hanem az hogy milyen kifejezést használok? - döbben meg. - Miért zavarna? Nem állunk olyan kapcsolatban, hogy akármilyen féltékenységi jelenetet rendezzek. - nézek egyenesen a szemébe. Nem tudom mit várt, hogy majd kiakadok ha mond egy számot azzal kapcsolatban hogy mennyi nő bújt már vele ágyba?! Persze nem esik jól erről hallanom, mert Rafael szimpatikus a számomra és vonzó, de eszem ágában sincs nevetségessé tenni magam egy esetleges jelenet rendezéssel. - És ha azt mondom, hogy szeretném ha ez a kapcsolat közöttünk komolyabbra fordulna? - simítja combomra a kezét. - Akkor azt felelem, hogy ami előttem volt, az a múltad én pedig a jelened vagyok. - szemeiben nézve kissé kacéran ejtem ki a szavakat. - Milyen gyönyörű világban élnénk ha minden nő úgy gondolkodna ahogy te. - sóhajt fel drámaian és a keze bátrabban siklik a combomon kissé feljebb. - Ha engem akarsz akkor elégedj meg azzal hogy én így gondolkodok. - kezét leemelem magamról és várom hogy mit reagál arra amit mondtam. - Téged akarlak amióta megláttalak a medencénél. - hangja csábító és tudom hogy ez is a célja, el akar csábítani. - Ha valóban engem akarsz akkor tudnod kell, hogy nem vagyok az egy éjszakás kalandok híve. - terítem ki előtte a lapjaimat. Megdöbben, de őszintén el is mosolyodik. - Természetesen. Eddig sem feltételeztem rólad. - bólint. - Valóban? Nem hitted hogy könnyű préda vagyok, akit elejthetsz? - pillantok rá a poharam fölött. - Nem. Nem gondoltam, főleg nem azok után ahogy az első találkozásunk alkalmával elhordtál mindennek. - vigyorog rám gyönyörű mosolya pedig elgyengít. - Ha az enyém leszel, a tenyeremen hordozlak mint egy királynőt. - minden szava ígéret. - Engem nem lehet megvásárolni. - felháborodva állok fel az asztaltól. - Nem úgy értettem. - sietve nyúl a kezem után hogy maradásra bírjon miközben ő is feláll. - Akkor hogy értetted? - nézek vele farkas szemet. - Az első nő vagy az életemben aki komolyan érdekel. Bármit megtennék hogy az enyém legyél. És nem csak egy éjszakára. - mondja teljesen komolyan. - Nem vagyok tárgy, nem lehetek a tiéd. - javítom ki ismét. - Kiforgatod a szavaimat. - feszül meg az állkapcsa látszik hogy a türelme fogytán. - Finom volt az ebéd, igazad volt jól főzöl. - váltok végül témát mert nem akarok feszültséget kettőnk között, ami először meg is lepi őt és nem is tud mit mondani. - Örülök - bólint végül és látszólag megnyugszik. - Szeretném, ha velem maradnál estére. - teszi hozzá hirtelen. - Tessék? Az előbb adtam tudtodra hogy nem vagyok olyan lány. - elhúzódom tőle de ő nem adja fel. - Nincsenek hátsószándékaim. Esküszöm. - sóhajt fel ismét. - Csak élvezem a veled töltött időt. - mosolyodik el halványan. - Én is jól érzem magam veled. - vallom be őszintén. - Akkor itt maradsz? - csillan fel a szeme. - De ígérd meg hogy nem próbálsz meg becserkészni. - reménykedve várom a válaszát. - Ígérem hogy semmi olyan nem fog történni amit te nem akarsz. - ravasz vigyora megvillan az arcán. - Ez nekem elég. És holnap egyre a fotózás helyszínén kell lennem. - jut eszembe hirtelen. - Magam viszlek el. - suttogja a számra, ám nem csókol meg, amiért magamban hálálkodom mert valószínüleg nem bírnék neki ellenállni. Túlságosan vonzó. Négy nap után pedig a saját elveimmel mennék szembe ha engednék a kísértésnek ami ez esetben maga Rafael. Összefonja ujjainkat és visszavezet a nappaliba ahol tovább folytatjuk a beszélgetésünket. Az egész délutánt végig beszélgetjük. Szóba kerül a családom is akikről önfeledten mesélek neki, főleg Maggieről és ezáltal a közelgő esküvőjéről is, Rafael pedig érdeklődve hallgatja minden történetem. Tetszik hogy ennyire figyelmes velem, ezért kellemetlenül ér amikor megcsörren a telefonja. - Bocsáss meg ezt fel kell vennem. - néz rám bocsánatkérően mire én megértően bólintok, ő pedig távozik a dolgozószobája felé. Ahogy egyedül maradok az órára pillantok és döbbenten veszem tudomásul hogy már este fél nyolc van. Hogy elrepült az idő, el sem hiszem. Még jó pár perc eltelik mire Rafael visszatér és az arca gondterheltséget sugároz. - Mi a baj? - kérdezem aggódva. - Be kell mennem a klubba, csak két óra maximum. Velem tartasz? - nyújtja felém a kezét amit elfogadok felállok a kanapéról. - Inkább akkor a hotelba mennék ha nem baj. Nincs kedvem ma a nyüzsgő tömeghez. - nézek fel rá abban bízva hogy megért. - Azt ígérted hogy velem maradsz ma éjszaka. - ráncolja össze a homlokát. - Igen tudom, de a klub nem volt a tervben. - emlékeztetem. - Akkor várj meg itt vagy feküdj le aludni ha fáradt vagy, mindegy csak kérlek legyél itt amikor haza jövök. - egyik kezét az arcomra simítja és az amit mond jobban mondva ahogy mondja annyira elvarázsol hogy képtelen vagyok ellenkezni vele. - Rendben. - bólintok. - Köszönöm. - közelebb hajol és ajkaimra egy futó csókot nyom majd elindul. - Érezd otthon magad. - szól még vissza majd távozik. Ahogy egyedül maradok a hatalmas házban, kis félelem fog el hiszen ez a palota hatalmas. Ezért végül úgy döntök hogy abba a szobába megyek amiben a fekete selyem ágyneműt láttam, az annyira tetszett hogy szinte hívogat. Amikor a szobába lépek leveszem a cipőm, bemegyek a fürdőbe és minden ruhámtól megszabadulok. Hajamat felkötöm egy kontyba, majd belépek a zuhanykabinba, ahol azonnal magamra engedem a kellemes meleg vizet. Hiába van hőség Palermóban, a meleg vízre szükségem van, hiszen kellően ellazít. Alaposan megmosakszom és a fürdőhöz tartozó tusfürdő kavalkád egyikét is használom, majd a testem köré egy puha törülközőt tekerek, elzárom a vizet és kilépek a fülledt kabinból. A tükörről letörlöm a párát, a hajamat pedig kiengedem. Kihúzom az egyik fiókot a fürdőszoba szekrényen és megkönnyebbülésemre néhány bontatlan fogkefét is találok amik közül egyet el is tulajdonítok és a fogaimat kezdem el megmosni. Miután végzem, kitárom a fürdő ajtaját és leoltom a villanyt. A szobában is csak az ágy melletti kisebb villany ég már, így sietve az erkélyhez lépek és behúzom a spalettákat. Éppen a gyönyörű csillagos eget kémlelem amikor két kar fonódik csípőm köré. Megugrom és teljes lényemben megfeszülök. - Sh, nincs semmi baj. - ismerős hang csapja meg fülem, így megkönnyebbülve szívom magamba a levegőt. - Rafael, mit keresel itt? - kérdezem meglepetten. - Itt lakom. - emlékeztet. - De csak fél órája mentél el. - gondolkodok hangosan. - Már úton voltam amikor hívtak hogy nem kell bemennem megoldották az embereim. - adja meg a választ majd a nyakam ívét kezdi el nedves csókokkal borítani. - Örülök hogy feltaláltad magad. - jegyzi meg és szembefordít magával. Bármennyire is vagyok nyugodt, gondolataimba beférkőzik a félelem is azzal kapcsolatban hogy egyáltalán nem vagyok biztos abban hogy ellen tudok neki állni ha nem hagyja abba azt amit most tesz. A csókjai túlságosan nagy hatással vannak rám és ez feszülté tesz. Homlokát enyémének dönti, ahogy kissé lejjebb hajol és kezei a derekamat cirógatják a törölköző puha fehér anyagán keresztül. - Mi a baj? Miért remegsz? - aggódva próbálja tartani velem a szemkontaktust miközben én laposakat pislogok. Ujjait állam alá csúsztatja és arcomat felemeli. - Nyugodj meg, nem akartalak megijeszteni. - duruzsolja csábító hangján. - Pedig megijesztettél. - húzódom el tőle. - És kértelek hogy ne próbálj meg elcsábítani. - teszem hozzá zavartan. A magabiztos lány, aki egész nap jelen volt, már eltűnt. - Nem csábítalak el. - csóválja a fejét. - Gyere ide. - az ágyhoz lép, magával húzva engem is. Leül és az ölébe invitál én pedig így is teszek. - Mi a baj? - egy kósza tincsemet a fülem mögé helyez, míg arcomat kíváncsian vizslatja. - Tudod, hogy csak négy napja találkoztunk először. - próbálom rávezetni arra hogy mennyire nem lenne helyes ha ma vagy a közel jövőben lefeküdnék vele. - És? Nem érezted jól magad velem ebben a négy napban? - egyik kezével átkarolja a derekam míg a másikkal az arcomat és a kezemet felváltva simogatja hogy megnyugtasson. - De igen. Csak ez akkor is gyors. Miért akartad hogy ma itt maradjak éjszakára. - kérdezem, de azonnal meg is kapom a választ rá. 

- Ezért. - ajkait enyéim ellen nyomja és érzékien megcsókol. Ajkai hidegek, míg nyelve szinte forró, ahogyan számba hatol. Felnyögök a kellemesség érzésére. Mind a két kezem átöleli a nyakát. Megragadja a csípőmet és óvatosan az ágyra fektet. Fel-felpillantok rá, amikor fölöttem, lábaim között térdelve megszabadul felsőjétől. Kidolgozott teste elvonja a figyelmem, ahogyan a rá varrt kusza minták is. Még soha nem láttam őt így vagyis még is amikor a medencénél csak egy fürdőnadrág volt rajta, de ez a helyzet most teljesen más. Ez sokkal intimebb. És ez meg is rémít. Elhelyezkedik fölöttem és áthatóan a szemeimbe néz. Megcirógatja arcom és ismételten egybeforrasztja ajkainkat. Bennem viszont a hirtelen támadt vágyat felváltja a kétely. Nem szabad ezt csinálnom, én nem vagyok ilyen lány. - Rafael ne! - lököm el magamtól ami meglepi de nem ellenkezik. - Mi a baj? - letérdel az ágy mellé ahogy én felülök és felnéz a szemeimbe. - Ez, még nekem nem megy. Túl korai. - szaporán veszem a levegőt és szégyenlem is magam. Mélyen felsóhajt és eléri, hogy újra felé fordítsam arcomat. Nem szól, csak feláll és felveszi a földre ejtett pólóját. Kezét kinyújtja felém, melyet elfogadok. Felhúz és az anyagot fölém tartja. Kérdő pillantásokkal illetem, aztán megértem. Nincs nálam pizsama, a pólója viszont rám kellően nagy ahhoz hogy hálóingnek is megfeleljen. - Köszönöm. - suttogom. - Egy alsó is jól jönne. - jegyzem meg halkan. Nem válaszol, a szekrényéhez lép és egy rövid nadrágot vesz elő amit végül a kezembe ad, majd ahogy elfordul én fel is veszem azt. - Feküdjünk le. - fűzi egybe ujjainkat. Felhajtja a takarót, leoltja a villanyt és türelmesen meg is várja, amíg elhelyezkedem az ágyán. Bebújik mellém, a takarót az ágy aljába rúgja és a derekamra fonja kezét ahogy magához ölel.- Jó éjt szépségem. - suttogja. - Neked is. - motyogom szinte hang nélkül. Őszintén meglepett ezzel a kedves, megértő és egyben gyönyörű gesztussal. Kezemet az engem ölelő karjára simítom, ujjainkat egybefonom, majd lehunyom pilláimat a védelmező karok között...