7. Rész: Black Silk

Zene: Rihanna - Love On The Brain

~ Matilda James ~

Fel és le rohangálok a szobámban. Késésben vagyok, ami nem sűrűn fordul elő velem. A tegnap estém zűrzavaros volt és még most sem tudom pontosan hogy mi ütött belém amikor engedtem Rafaelnek hogy megcsókoljon a klubban, aztán én hülye képes voltam elmenni vele a lakására amiről mint kiderült az egyik itteni lakosztály az ami nem is tudom miért lepett meg hiszen az övé az egész hotel. De szerencsére nem tettem semmi meggondolatlant, a lakosztályába érve tudatosult bennem hogy mit is művelek és sikerült némi értelmet vernem a fejembe, ha úgy tetszik rávezettem magam arra hogy mekkora nagy hülyeség lenne részemről egy olyan férfival ágyba bújni aki bár tetszik és teljesen elvarázsolt, akkor is csak két napja ismerem. Kellemes csalódás volt számomra hogy mennyire jól fogadta amikor ezt vele is közöltem. Rafael talán még sem olyan nyomasztóan tolakodó alak mint ahogy azt elsőre hittem róla és ez egyre szimpatikusabbá teszi őt a számomra. Egy gyors zuhany után a tükör előtt megállok és a sminkemet elkészítem. Hajamat a kusza kontyból leengedem és természetes hullámaiban hagyom. Rohamos léptekben térek vissza a szobámba ahol a szekrényem előtt állva, sietve választok egy ruhát. Ami ezúttal egy két részes, narancs sárga alapon virág mintás, nyári ruha. Felveszem, ahogyan a hozzá illő krém színű magassarkú szandálomat is és már a táskámba tüntetem el a legfontosabb dolgaimat. A tükör előtt fújok még egy kis parfümöt magamra, napszemüvegemet felveszem mágneskártyámmal együtt és elhagyom a szobámat.Pár perc alatt lent is találom magam a hatalmas, természetes fénnyel bevilágított előcsarnokban, amelyet át is szelek. A már ismerős kocsi pontosan a bejárat előtt vár rám, amelyből kiszáll Rafael hatalmas mosollyal az arcán. Szemeim végigmérik csodás külsőjét. Elmosolyodom. Tényleg kezdek a rabja lenni. - Jó reggelt, gyönyörűm. - mosolyog majd ahogy közelebb érek hozzá felém hajol és arcomra nyomja csábító ajkait ajkait. - Neked is. - üdvözlöm én is. - Sajnálom hogy késtem, elaludtam. - magyarázkodom, miközben beszállunk az autóba. - Semmi gond, a szépséged kárpótol. - fogja meg a kezem és a tenyerembe csókol. - Ma is gyönyörű vagy mint mindig. - simít végig az oldalamnál kilátszódó bőrfelületen. - Sőt, egyszerűen elveszed az eszem. - megnyalja alsó ajkát ahogy a tekintete végig rajtam pihen. - Köszönöm - zavarban vagyok de tagadni sem tudnám mennyire tetszenek a bókjai. - Hová megyünk? - érdeklődöm végül hogy eltereljem a témát a külsőmről és a vágyról amit egyértelműen felébresztettem benne. - Gondoltam, hogy ebben a kellemes időben a szabadban reggelizhetnénk. - mosolyog. - Kellemes? - nevetek fel. - Az itteni klíma kikészít. A pokolhoz tudnám hasonlítani ezt a forróságot. Ha tehetném inkább ruha nélkül mászkálnék. Elviselhetetlen ez a meleg. - nyilvánítom ki a véleményem, többek között ez is jó Rafaelben, előtte önmagam lehetek. - Semmi akadálya. Nálam nyugodtan mászkálhatsz meztelenül. - közelebb hajol és a nyakamba csókol. - Én örülnék neki a legjobban. - teszi hozzá miközben egyik keze a combomra simul. - Nagyon figyelmes vagy. De elhagytuk a hotelt, így hozzád már nem mehetünk. - kacérkodok vele de az ő arcán csak még nagyobb mosoly jelenik meg. - Mint mondtam rengeteg hely van itt ami az én tulajdonom. Most az egyik birtokomra megyünk. - közli könnyedén az én szám pedig tátva marad. - Oh. Hát akkor sem szeretnék levetkőzni. Rendben? - zavarba jövök egy pillanat alatt ami szintén szórakoztatja. - Rendben. Viszont meg is érkeztünk - leveszi rólam a kezét és kiszáll. Megkerüli gyorsan a járművet, kinyitja az ajtót és a kezét nyújtja felém, melyet el is fogadok. Kiszállok és máris a csodás birtokot szemlélem ahová megérkeztünk. - Ez hatalmas. - nézek fel rá, amint végignéztem a gyönyörű környezeten ami körülvesz minket. - Tetszik? - csúsztatja derekamra a kezét. - Igen, ez gyönyörű. - bólogatok. - Menjünk. - kulcsolja egybe kezünket és felvezet a lépcsőn. Rafael türelmesen vár, amíg én lassan veszem a lépcsőfokokat a magassarkúmban, majd bevezet a házba ami belülről is éppen olyan káprázatos mint kívülről. - Ez inkább palota mint sem ház. - jegyzem meg ámuldozva. - De annyira üres. - teszem hozzá halkabban. Egy ekkora házban még feltűnőbb ha nincs ember. - Szeretnék veled kettesben lenni. Ezért elküldtem a személyzetet. - magyarázza meg a megállapításom okát. - De nem kell aggódnod. Nincs hátsószándékom. - nyugtat meg. - Rendben - mosolygok rá bizakodva. - Körbevezetlek, rendben? - kérdezi, miközben megszabadul a cipőitől, így én is így teszek. Jól esik mezítláb a hideg kőre lépni. Majd ismét a kezemért nyúl és vezetni kezd a hatalmas házban ahol olyan luxus körülmények uralkodnak, amelyek elkápráztatnak engem. Az emeletre vezető lépcső aljánál egy hatalmas nappali található, ahol kényelmesnek tűnő kanapék vannak elhelyezve. A szoba másik felén egy kisebb bár található, míg vele párhuzamosan egy hatalmas tv kapott helyet. Egyenesen a lépcsővel szemben haladunk tovább. Jobbra egy helyiség azt hiszem kamra és egy nagy konyha, míg vele szemben, balra egy szintén nagy területű étkező van. Azokba csak bepillantok, ugyanis már haladunk is tovább az emeletre. - Itt egy háló van, amolyan vendégszobának is mondhatnám. - mondja az első szobába benyitva de meg sem állunk, hanem a folyosó legvégén található ajtóhoz megyünk. 

- Ez is egy hálószoba. - tárja ki előttem az ajtót. Ez a szoba az előzőnek legalább kétszerese aminek egy ágy van a középpontjában, amit fekete selyem ágynemű borít. - Balra az az ajtó, egy fürdő. Az tartozik ehhez a szobához. - mondja, ezzel kissé talán magyarázva is, hogy minek is mutatta meg a hálószobáját. - Minden szobában külön fürdő van. - világosít fel. - És pontosan mennyi szoba van ebben a házban? - kérdezem kíváncsian. - Tizenhat. - vonja meg a vállát. - Az nem kevés. - nevetek fel. - Nem. Valóban nem kevés. - ért egyet vidáman és visszaandalgunk a nappaliba. - Pezsgőt? - kérdezi, amikor helyet foglalok az egyik kényelmes kanapén. - Igen, kérek. - mosolygok rá, mire bólint és már tölti is az italt. - Parancsolj. - nyújt át egy talpas poharat. - Te nem iszol? - érdeklődöm, amikor csak egy szénsavas vizet pillantok meg kezében. - Nem most nem. Szeretném ha tiszta lenne a fejem. - indokolja. - Akkor csak engem akarsz leitatni? - viccelődök vele. - Azt hiszem hogy ha józan vagy is jó esélyekkel indulok nálad. - cirógatja meg az oldalamat miközben helyet foglal mellettem. - Azért ne bízd el magad. Eddig csak egy csókot kaptál tőlem. - kacérkodok vele és tetszik a szikra ami közöttünk kialakult. - És micsoda csók volt. - vágyakozva néz ajkaimra amibe bele is pirulok. - Neked nincs meleged? - kezdem el magam legyezni. - Valóban felforrósodott a levegő közöttünk. - jegyzi meg és én fészkelődni kezdek. Miért ilyen átkozottul vonzó?! Ez a férfi még a végén a végzetem lesz. - Nem vagy éhes? - vált hirtelen témát. - Itt fogunk enni? - értetlenül fordulok felé ismét. - Esetleg szeretnél elmenni valahová? - válaszol kérdéssel a kérdésemre. - Nem, csak mondtad hogy elküldted a személyzetet és kétlem hogy te főznél. - magyarázkodom mire ő csak felnevet. - Mondtam neked hogy egy nap én főzök majd neked. Nos, eljött az a nap. - mosolyog és a sötét szemei ragyognak. - Komolyan? Már alig várom hogy lenyűgözz. - lelkesen állok fel és persze türelmetlen is vagyok. Még soha egyetlen férfi sem főzött nekem. - Akkor menjünk, kedvesem. - átkarol és a konyha felé vezet...