6. Rész: You can touch me

Zene: Demi Lovato - Body Say

~ Matilda James ~

Lift hamar leér a földszintre, így ki is lépek belőle és sietve indulok a kijárat felé, ahol a fekete terepjáró már vár. Ajtaja kitárul, amely mögött megpillantom Rafaelt, aki éppen telefonál. Olasz nyelven beszél és én egyetlen szavát sem értem. Meglep hogy itt van, de örülök is hogy nem kell egyedül, taxival mennem a klubba így habozás nélkül ülök be mellé hátra és az autó már indul is. Még pár percig a vonal túl végén lévő személlyel társalog valamiről, aztán bontja a vonalat. - Ne haragudj, ezt el kellett intéznem. - néz rám, de megbánás jele még véletlenül sem mutatkozik meg az arcán ami persze nem baj, hiszen nem várhatom el hogy mindent eldobjon ha én megjelenek. - Csodásan nézel ki. - mér végig és fedetlen combomra simítja a kezét, amit viszont én azonnal el is lökök onnan. - Rosszkedved van? - néz rám kérdőn. - Azt hiszed rossz kedvem van azért mert nem viselkedem könnyűvérűként? - kérdezek vissza. - Harapós vagy ma este és reggel még nem volt semmi bajod azzal hogy hozzád értem. - emlékeztet. - Nem így értél hozzám. - figyelmeztetem hiszen reggel csak a derekamat fogta meg és azt is udvariasan most viszont tolakodó volt ahogy rám simította a kezét. - Rafael! - sóhajtok fel. - Tudom hogy a kihívóan öltöző nők itt prostik de én nem vagyok az és olyan könnyen kapható sem, mint azok a lányok, akik a kegyeidért esedeznek, hogy csupán egyetlen éjszakára is megkapjanak. Szokj hozzá, vagy ha nem megy akkor azt hiszem nincs miről a továbbiakban beszélnünk. - jelentem ki határozottan. Az igazság az hogy ingerült vagyok azok után amit Nigel mondott, félek az akt fotózástól és fáradt is vagyok, így nem kizárt hogy ezt a helyzetet is most én reagálom túl. Azonban jelenleg ezt érzem és ennek megfelelően viselkedek is vele. - Tetszik, hogy ennyire szókimondó vagy. - vigyorog rám féloldalasan. - És, hogy ennyire dekoratív. - méri végig a testem ismét. Nem zavartatja magát és ha már nem érhet hozzám kihasználja az alkalmat hogy a tekintetét rajtam legeltesse. - Nagyon örülök, hogy ennyire tetszem, de tényleg, fogd vissza magad - nevetem már el magam a végén. - Minden türelmem a tiéd. - csókol arcom, s ki is száll az autóból ahogy megérkezünk a klubhoz. Átsétál az én felemre, kitárja a jármű ajtaját és a kezét nyújtja felém. Belecsúsztatom a tenyerem az övébe és kiszállok. Az idő még mindig fülledt, párás és ez teljesen kikészít annak ellenére is már este van. Még mindig nem szoktam hozzá. A ruhám lenge, de még is alig várom, hogy az épületbe legyünk, ahol a légkondicionáló tökéletes hőmérsékletet nyújt a számomra. Könnyedén jutunk be, ami egyáltalán nem lep meg hiszen Rafael a tulajdonosa. Ő pedig minden köszönés és üdvözlés nélkül szorít magához és tér be velem az épületbe. Már javában táncolnak az emberek, akik ismételten nem okoznak csalódást, a jó modoruk miatt. Rafael nem törődve az emberekkel már a pulthoz is húz és rám pillant, miközben derekamat cirógatja. Megmosolyogtat hogy minden alkalmat megragad hogy pimaszkodjon velem. - Mit kérsz? - örülök, amiért a véleményemet kéri. - Csak egy narancslevet. - mosolygok fel rá. - Alkohol nélkül? - szalad ráncba a homloka a meglepettségtől, amely láttán még nagyobb mosoly árad szét az arcomon. - Alkohol nélkül. - ismétlem szavait és figyelem, ahogyan a pultosra néz, akivel már megismertük egymást előző este. Nem hallom a szavakat a zene miatt, de tudom, hogy angolul beszél. Ajkai elvonják a figyelmem, ahogyan leadja a rendelésünket. Közben ujjainak mozgása egy pillanatig sem áll meg, hátamon fel s le jár, ahogy cirógat miközben egészen közel tart magához. Még sem tudok ellazulni mert még mindig azon jár az eszem amit ma Nigel mondott. Igen tudom, könnyedén rábólintottam az akt képekre, de csak azért mert fontos számomra ez a munka és nem akarom elszúrni. Ugyanakkor félek is, soha nem vettem részt még hasonlón sem így azt sem tudom milyen elvárások lesznek. Teljesen meztelenül pózolni egy kész stáb előtt, egyszerűen nem én vagyok. - Merre jársz, baba? Nagyon elkalandoztál. - suttogja a fülembe ezzel kizökkentve a gondolataimból, ajkai fülemet érintik, mire lehunyom pár pillanatig a szemhéjaim. - Csak a munkán járt az eszem. - mondom és felnézve rá, gyengéd mosolyra húzom a számat. - És ha kérhetem ne becézgess. - teszem hozzá határozottan. - Lazulj el, baba. - kacsint rám, tudom hogy direkt provokál, mire csak oldalba lököm és a normálisnak tűnő érzés azonnal uralma alá is vesz. Mintha évek óta ismernénk egymást és a kapcsolatunk minimum baráti, de lehetséges, hogy szerelmi, aminek persze egyik része sem igaz. - Gyere, üljünk le. - int fejével a tömeg felé és tudom, hogy a boxra céloz, ahol tegnap is helyet foglaltunk. Gyengéden megragadja a kezemet és előre megy, utat törve előttünk. A tömeg szinte szétnyílik előtte. Könnyedén haladunk egyenesen az asztalhoz, amely most is üresen áll. A pár lépcsőfoknál udvariasan előre enged, így elsőként én ülök le. - Tudod, megköszönném az udvariasságod, de a fenekem bámulása inkább udvariatlanságra vall. - jegyzem meg kacéran, tudom hogy megbámulta, ennyit már tudok róla a rövid ismertségünk ellenére is. - Ami szép azt meg kell nézni. - kacsint rám. - Ezt bóknak veszem. - nézek rá majd ahogy leül mellém beljebb csúszok a boxban. - Annak szántam. Nem láttam még formásabb feneket a tiédnél. - féloldalasan rám mosolyog és a combomra simítja a kezét, ezúttal azonban nem teszem ezt szóvá. - Pimasz vagy és tolakodó. - jegyzem meg vigyorogva, hihetetlen hogy ennyire tetszik az hogy rámenős és ennyire nyíltan kimondja amit gondol. De nem tehetek róla, élvezem hogy minden figyelmét nekem szenteli. - Csak tudom hogy mit akarok. - igéző tekintete az enyémbe mélyed és én reagálni sem tudok. Néma csend telepedik közénk és én feszengeni kezdek miközben a bőröm bizsereg ahogy lágyan cirógatja a combomat. - Elmondod hogy mi aggaszt a munkáddal kapcsolatban? - vált témát, először meglep hogy ennyire érdeklődő de ugyan akkor jól is esik. - Nem akarlak untatni vele. - csóválom a fejem és az italomba kortyolok. - Ha untatnál nem kérdeztem volna. - bíztat miközben közelebb csúszik hozzám. A közelsége jól esik, finom férfias illata pedig szinte elbódít. - Hát jó. Öhm, ma tudtam meg hogy a fotózások során lesz egy olyan ami annyira nem igazán tetszik nekem és még soha nem is csináltam. - vonom meg a vállam. Nem akarom részletezni de tudom hogy Rafael ezek után többet akar majd tudni. - Pontosabban milyen fotózás az ami neked nem tetszik? - kérdez is rá azonnal. - Akt képek. - suttogom magam elé, még mindig elborzaszt a gondolata is. - Tessék? - szinte felkiált. - Le kell vetkőznöm a fotós és az egész stáb előtt. - részletezem, pedig tudom hogy a felkiáltása nem annak szól hogy esetleg nem érti az akt jelentését, sokkal inkább a döbbenete jele.

- Erre nem kötelezhetnek. - indulatosan jegyzi meg. - Nem, valóban nem kötelezhetnek. Meg is adták a választás lehetőségét. - mesélek tovább. - Akkor nincs mitől tartanod. - mosolyodik el. - Igent mondtam rá. - feszülten túrok a hajamba. - Mi okod volt rá ha nem akarod? - ismét ingerült, amit nem tudok mire vélni hiszen semmi köze sem a munkámhoz sem hozzám. - Ez a munka az utolsó lehetőségem. Ez az egyetlen út ami az álmaim megvalósításához vezet. - ismét az italomba kortyolok. - A tested felfedése idegenek előtt az álmod? - állkapcsa megfeszül és szigorúan néz rám, úgy érzem magam mint aki éppen megrovást kap vagy legalábbis egy alapos fejmosást. - Hagyjuk Rafael, te ezt nem értheted. - intem le, nincs kedvem vitázni vele és nem is áll érdekemben hiszen nincs közünk egymáshoz, ennél fogva pedig beleszólása sincs az életembe. - Tilda! - hirtelen mozdul és két keze közé fogja az arcomat így kényszerítve hogy a szemébe nézzek. - A leggyönyörűbb nő vagy akit valaha láttam és a tested még így ruhában is arról árulkodik hogy ami alatta van még kívánatosabb. Nem tucat lány vagy, téged ki kell érdemelni nem láthat csak úgy mindenki. - halkan és duruzsolva beszél, szinte elvarázsol és imádom ahogy rólam beszél. - Igen? - hebegem kábán. - Igen. - bólint és ajkai rabul ejtik az enyéimet. Vadul csókol még is gyengéden, érzem rajta mennyire vágyott már arra hogy megcsókoljon, most pedig kiélvezi minden pillanatát ahogy én is. Ujjaimmal végigsimítok tarkóján, mire ő mélyen magába szívja a levegőt és csípőmnél fogva közelebb húz magához. Nyelve az enyémmel táncol és engem elragad a hév, nem tudom hogyan de pillanatok alatt az ölében találom magam, hálát adok az égnek hogy a box megfelelő takarást nyújt számunkra. - Nem szeretnél inkább egy csendesebb helyre menni? - szakad el tőlem egy pillanatra amire a válaszom csak egy bólintás, mire ő leemel magáról, megfogja a kezem és minden gond nélkül vezet ki a szórakozóhelyről...