~ Matilda James ~
- Köszönöm a reggelit. Nagyon finom volt. - mosolygok rá, már a hotel előtt az autójában. - Örülök. - simítja meg derekamat. - Bár ez már inkább ebéd volt. - teszi hozzá mellékesen, de igaza van hiszen már délután fél egy van. - Igen. Valóban. - értek vele egyet. - Ma este is a klubban leszek, velem tartasz? - kérdezi és udvariasan várja a válaszom. - Nem tudom, ez még sok mindentől függ. - felelem őszintén. - Mitől függ? - érdeklődik, látszik rajta hogy nagyon szeretné ha a ma estémet is vele tölteném. - Mondjuk attól hogy a délutáni fotózás mennyire fáraszt le és persze attól is hogy holnap mikor kezdődik a munka. Ha korán reggel kell mennem, akkor nem szívesen éjszakázom. - avatom be őt a gondolataimba. - És honnan fogom tudni hogy velem tartasz e? - tudom hogy célozgat valamire, talán a telefonszámomra pályázik. - Majd a recepción keresztül megüzenem neked. - mosolyodok el elégedetten. - Ravasz vagy. - nevet fel. - Én mindig. - kacérkodok vele, jól esik az érdeklődése és jól is érzem vele magam. - Most viszont mennem kell, ha nem haragszol. - nézek az órámra ami szerint már csak alig egy órám maradt hogy elkészüljek és oda érjek a fotózás helyszínére. Nigel pedig megmondta hogy utálja a későket, így én nem szeretném ha neheztelne rám. - Rendben. Akkor várom az üzeneted. - kacsint rám. - Értesítelek ígérem. Még egyszer köszönöm az ebédet. - hálálkodom és kinyitom az ajtót. Bólint, én pedig becsapom az ajtót és besietek a hotel hatalmas épületébe. Két órával később pedig már a fotózás helyszínén pózolok a kamerának. - Egy királynő vagy. - Nigel dícsér és egyben bíztat is munka közben. - A szépség kifejezést rólad mintázták. - bókol tovább és jól esik hogy egy olyan szakember mint amilyen ő, elismer és segít abban hogy jól végezzem a munkám. - Életem, egyszerűen csodálatos vagy. - mondja tovább és én magabiztosan produkálom magam tovább a fotósnak. Sokkal több kép készül ma rólam mint tegnap, ezt abból is érzékelem hogy míg tegnap csak pár óra volt a munka, addig most már jóval többnél tartunk. A percek órákká válnak és közben besötétedik odakint. - Jól van kis csapat. Ma is remek munkát végeztünk. - Nigel dícsér meg mindenkit és ez azt is jelenti hogy már vége a munkának. - Tilda beszélhetnénk négyszemközt? - int felém és én habozás nélkül követem őt. - Valamit rosszul csináltam? - kérdezem aggódva amikor kettesben maradunk. - Nem, te egyszerűen csodálatos vagy. - mosolyog rám. - Akkor? - a kíváncsiságom utat tör magának. - A következő napokról lenne szó. - sóhajt fel. - Igen? - sürgetem, tudni akarom hogy miről van szó. - Mint tudod minden nappal egyre nehezebb lesz ez a munka és az utolsó három napban készül majd a reklám film. Nos addig még jó pár fotózásod lesz és mint említettem egyre nehezebb lesz. - a szemembe néz de én nem szólalok meg, várom hogy valami konkrétummal álljon elő. - Pár nap múlva együtt kell majd dolgoznod egy másik női modellel, egyszerű estélyi fotózás lesz. Másnap viszont egy férfi fehérnemű modell társa leszel egy fotó sorozat elejéig ahol neked is fehérneműben kell lenned. Az utolsó fotózásod pedig akt lesz. Csak tudni szeretném hogy ez részedről rendben van e? Nem akarom hogy majd az adott pillanatban derüljön ki hogy te ezt vagy azt nem akarod. - közli és én kissé megdöbbenek. - Az aktról nem tudtam. - vallom be őszintén. - Ez nem olyan pornós akt lesz. Igazából semmid nem fog kilátszani. Tudod ezek ilyen művészi aktok lesznek. Mondjuk egyik kezeddel eltakarod a melled, meg ilyenek. Érted? - kedvesen és türelmesen magyarázza el hogy mit is várnak majd el tőlem. - Igen, értem. - bólintok. - És részedről rendben van? - kérdőn figyel. - Persze. Ha művészi akkor nem probléma. - csóválom a fejem, próbálok magabiztosnak tűnni ami igazából egyáltalán nem vagyok. - Ez remek. Akkor holnap délután találkozunk szépségem. Addig is jó pihenést. - köszön el tőlem. - Neked is. Jó éjt. - búcsúzok és miután fogok magamnak egy taxit vissza megyek a hotelba. Már este kilenc óra és én a Rafaelel töltött ebédem óta nem ettem semmit, így a hotelba érve első utam a recepcióhoz vezet. - Elnézést! Hoznának a szobámba egy adag bolognait? - kérdezem reménykedve hogy még van lehetőségem vacsorázni. - Igen hölgyem. Szólok a konyhán. - mosolyog rám ezúttal egy fiatal nő. - És kérem megmondaná Rafaelnek hogy egy óra múlva a klubban leszek? - jut eszembe hogy megígértem hogy üzenek neki. - Ki az a Rafael? - kérdezi a lány értetlenül. - Hát öhm...a hotel tulajdonosa. - bizonytalanul mondom ki. - Áh Mr. Fernándezre gondol. - mosolyog rám és én csak most szembesülök azzal hogy eddig nem is tudtam a családnevét annak a férfinak akivel az elmúlt két napomat töltöttem. - Igen, rá gondoltam. - bólintok.
- Természetesen hölgyem. Akkor szólok a konyhára. - biccent udvariasan. - Köszönöm. - köszönök el és egyenesen a szobámba megyek hol azonnal a forró zuhany alá állok miután ledobtam magamról a mai szettem. Elfáradtam ma, de vágyok Rafael társaságára ezért minden erőmmel azon vagyok hogy életet leheljek magamba és elmenjek a klubjába. Alaposan kiáztatom minden porcikám hogy felfrissüljek majd elzárom a csapot és a kabinból kilépve magam köré tekerek egy fehér törölközőt. A szobába sétálva pedig már egy kis gurulós asztalon a vacsorám vár. Hálát mondok magamban amiért ilyen gyors kiszolgálást kaptam és azonnal neki is látok az evésnek. Farkas éhes vagyok, a friss és mennyei étel pedig most jól is esik. Percek alatt tüntetem el a tányérom tartalmát, aztán vissza megyek a fürdőbe ahol megszárítom a hajam, megmosom a fogam és egy laza sminket viszek fel az arcomra és végül ismét a szobába lépve felveszem a mai estére szánt ruhámat is ami ezúttal egy citromsárga lezser blúz, hozzá illő aranyszínű miniszoknya és aranyszínű magassarkú. A parfümöm az utolsó amit magamra teszek, egy utolsó pillantás a tükörbe és kilépek a szobámból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése