4. Rész: Breakfast

Zene: Camila Cabello ft. Shawn Mendes - Señorita

~ Matilda James ~

A kádban kényelmesen elnyúlva készülök a késő reggelire amit tegnap este ígértem Rafaelnek. Végtagjaimat kiáztatva próbálom az ésszerű, kimért viselkedést magamba szívni. Nem tudom pontosan hogyan is viselkedjek vele, mert amikor először találkoztam vele, a medencénél akkor visszataszító és ellenszenves volt a számomra viszont tegnap este a klubban nagyon is szimpatikus volt és kedves. Ez a kettősség pedig egyenlőre még összezavar. Éppen ezért egyeztem bele a közös reggelibe, hogy végre el tudjam dönteni hogy mit is gondoljak róla. Persze csak a kíváncsiság kedvéért hiszen semmi nem alakulhat ki közöttünk, engem a munkám köt ide aminek két hét múlva vége és haza megyek New Yorkba. Mélyen magamba szívom a meleg, párás levegőt és lehunyom a szemem. Muszáj észnél lennem, bármennyire is vonzó a számomra, figyelembe kell vennem hogy csak két hetet töltök itt ahová őt az egész élete köti. De nevetséges is hogy egy nap után már ilyeneken agyalok, viszont úgy érzem fontos még most tisztáznom magamban ezeket a dolgokat mert egy éjszakás, vagy pár napos kalandra nem vágyom. Nem is vagyok az a típusú nő. Felállok, testem köré tekerem a törülközőt és kiszállok. A szekrénysorhoz lépek, fogkefémet kezembe veszem és elkezdem megmosni fogaimat. Miután végzem velük, a hajamat alaposan áttörölöm, s a hajszárítóért nyúlok, hogy enyhe göndör fürtjeimet megszárítsam. Amint elkészülök vele a sminkes táskámat magamhoz húzom és egy natúr, természetesnek vélt sminket készítek. Szempilláimat emelem csupán ki, míg számra egy halvány rúzst viszek fel. A törülközőt felakasztom az ajtón elhelyezett fogasra és kisétálok a szobába. Szekrényhez lépve a vállfára felakasztott ruháimat kezdem el nézegetni míg végül egy csinos, nőies még is visszafogott, finoman szexi, fehér darabot választok. Felveszem a fehérneműt, majd belebújok a ruhába és végül a szandálomba is, ami hasonlóan fehér színben pompázik. Táskámba pénzt, telefont, zsebkendőt és a rúzst süllyesztem el. Visszamegyek a fürdőbe, ahol pár fújással még illatosabbá varázsolom magam a kedvenc parfümömmel. A tükörbe egy utolsó pillantást vetek külsőmre és elhagyom a szobámat, amelynek mágnás kártyáját még a lift felé igyekezve a táskámba csúsztatom. A felvonót tartja egy férfi, akinek tekintete szinte éget, de csak mosolyogva megköszönöm és a legtávolabbi sarokba állok. Mindig jól esik ha megbámulnak, mert ez növeli az önbizalmam, persze itt most csak a mindent a szemnek semmit a kéznek elvet vallom, ha fogdosnak vagy zaklatnak azt utálom. Megérkezve a földszintre kisétálok a liftből, még mindig az idegen férfi tekintete alatt. A hatalmas hotel csarnokának hozzám közeli pontján pedig megpillantom Rafaelt. Mint mindig most is elegáns. Mosolyogva intek neki de ő bár felém néz nem engem tart szemmel, a hátam mögött köti le valami a figyelmét és ez kíváncsivá tesz ezért megfordulok. Az engem bámuló férfit tartja szemmel és a férfi ezt észre is veszi ezzel a lendülettel pedig le is veszi rólam a szemét. - Föld hívja Rafaelt. - sétálok egyenesen az említett elé. - Csinos vagy. - néz le rám kedvesen majd a kezében tartott vörös rózsa szálat felém nyújtja. - Köszönöm. - mosolyogok rá. - Induljunk, éhen halok. - átkarolja a derekam, de nem tolakodóan sokkal inkább terelgetés céljából éppen ezért nem is zavar az érintése. Elindulunk ki az épületből. A keze végig a derekamon pihen, így vezet kifelé egyenesen az autóhoz, amiben a sofőr már ránk vár. Kitárja előttem a hátsó ajtót, én beülök és ő becsukja azt, mire beljebb csúsznék. Megkerüli a járművet és mellém ül, majd indulunk is. - Kipihented magad? - kérdezi ezzel beszélgetést kezdeményezve. - Azt nem mondanám. - nézek rá. - Pedig ma is fittnek kellene lennem. Viszont rajtad cseppet sem látszik az álmosság. - utalok arra hogy ahogy én, így ő is későn ért haza. - Megszoktam ezt az életvitelt - könnyedén mondja. - Miért kell fittnek lenned? - érdeklődik kíváncsian. - Délután fotózásom lesz. - vonom meg a vállam. - Fotózás? - meglepetten pillant rám ismét. - A nevemet ki derítetted de azt nem hogy miért vagyok itt? - nevetek fel. - Modell vagyok, egy két hetes munka köt ide aztán haza megyek New Yorkba. - teszem hozzá ezzel választ adva a kérdésére ami szemmel láthatóan nem tetszik neki. - Hová megyünk? - terelem végül el inkább a témát, amikor a belváros felé vesszük az irányt és egy sétáló utca elején meg is állunk. - Van egy  jó olasz étterem az utcában. Személy szerint nagy kedvencem. - mondja, s elhagyja a járművet. - Gyere! - nyújtja a kezét felém, amikor kitárja az ajtót. Belecsúsztatom tenyerem az övébe és kiszállok. Táskámat vállamra helyezem és türelmesen megvárom, amíg pár szót vált olasz nyelven a sofőrrel majd csendben sétálunk végig az utcán már kettesben. Az emberek tekintete erősen fürkészi őt, ezt azonnal észre veszem és ez kissé zavaró is így nem tudom megállni hogy szóvá tegyem. - Miért bámulnak téged az emberek? - kérdezem halkan. - Mert ismernek. - vonja meg a vállát. - Ez pontosan mit jelent? - próbálom tovább faggatni. - Csak azt hogy ismernek és kész. Ne foglalkozz vele. - zárja rövidre a témát és a hangulat megőrzése érdekében jobbnak látom ha nem is kérdezősködök tovább. Megérkezve nagyjából a sétáló utca közepére, bevezet az említett étterembe. Bent klíma megy, így a levegő már is emberibb. Ez a pokoli meleg ami Palermót jellemzi már kezd kikészíteni. Mindenki köszönt bennünket, ahogyan haladunk befelé egészen egy oldalsó asztalig, amely tisztes távolságban van a többitől. Rafael úriember módjára húzza ki a széket, mely cselekedetét meg is köszönöm és elfoglalom az ülőhelyet. - Mit kérsz inni? - néz rám. - Narancslevet - felelem, mire bólint és olaszul leadja az ital rendelésünket. - Ma is káprázatosan szép vagy. - dicsér. - Köszönöm - mosolygok rá. - És mi dolga van erre egy fiatal lánynak? - ismét beszélgetésbe kezd. - Már mondtam. Egy két hetes fotózás miatt jöttem ide. - vonom meg a vállam. - És milyen fotózás ez pontosan? - kíváncsiskodik tovább. - Reklám fotózás, több helyszín, szettek és reklám film is készül. Remek lehetőség a számomra hogy beinduljon a karrierem. - kicsit bővebben is beavatom őt a munkámba. - És New Yorki vagy? - gondolkodik hangosan. - Igen. - bólintok. - Tudod itt más szabályok vonatkoznak a nőkre mint New Yorkban. - sejtelmesen beszél. - Például? - kérdezem mintha nem tudnám hogy igazat mond. Palermo ilyen téren kissé visszamaradott. - Az itteni nők szava nem sokat ér és önálló döntéseket sem hozhatnak. Az ilyen kihívó ruhák pedig amikben te is jársz itt csak az utcalányokra jellemzőek, valószínüleg tegnap este ezért is estél áldozatául annak a részeg alaknak. - nem fogja vissza magát, egyenesen közli a tényeket. Talán meg kellene ezen sértődnöm, még sem teszem mert ez is csak egy nézőpont ami egyértelműen nem egyezik az enyémmel. - Amerikai lány vagyok, nem olasz. Meglehet a véleményem és meg is van többek között az itteni elmaradott, ősemberekről. Az pedig hogy mit viselek, az én döntésem ami nem jogosít fel senkit arra hogy akaratom ellenére közeledjen felém. Többek között ez is egy olyan dolog ami a férfiak hímsovinizmusának ad alapot. - felelem hosszan kifejtve hogy mit is gondolok. - Éles a nyelved, ez tetszik. - vigyorog. - Nem csak gyönyörű és vicces vagy de okos is. - jegyzi meg elismerően de mire bármit reagálhatnék a pincér visszatér.  - Rám bízod magad? Hidd el, nem fogsz csalódni - néz rám Rafael vidáman, mire bólintok. Egyébként sem ismerem az olasz ételeket ezért magam is úgy érzem hogy a legjobb ha ő választ nekem is. Olaszul adja le a rendelést, amely nagyon csábítóan hangzik. Tudom, hogy jól választ, hiszen már csak a neveik is fenségesen hangzanak. A végén megköszöni, a pincér pedig távozik az asztalunktól. - Most én kérdezek. - jelentem ki ellenmondást nem tűrve. - Rendben. - bólint. 

- Mindig itt éltél Palermóban? - teszem fel az első kérdésem. - Igen. itt születtem és itt is halok meg ahogy az apám. - komolyan válaszol. - Oh. - zavarba jövök és nem is tudom mit mondhatnék. - Sajnálom. - sütöm le bűnbánóan a tekintetem. - Ez ne szegje kedved a vallatástól, szépségem. - viccelődik hogy oldja a hangulatot. - És az édesanyád? Ő itt él? - kérdezek inkább ismét a családjáról. - Már ő sem él. - feleli halkan. - Basszus, hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Érzéketlen vagyok, ne haragudj. - csóválom a fejem, nem akarom elhinni hogy mint olyan témába kezdtem ami kicsit sem vidám. - Semmi baj. - nevet a zavaromon majd megfogja az asztalon pihenő kezemet. - A húgom Penny az utolsó élő rokonom. - vált témát, ezzel segítve hogy túllendüljek a kezdeti nehézségeken. - Oh. Szóval van egy húgod. Nem hittem volna rólad. - mosolyodok el. - Néha én sem hiszem el hogy tényleg a rokonom. - tréfálja el ismét a helyzetet én pedig önfeledten felnevetek. - Annyira rossz? - kérdezem vidáman. - Nagyszájú és lázad. Jobban belegondolva hasonlít rád. - vonja meg a vállát majd megköszöni a pincérnek, amikor az leteszi elénk az ételt. A férfi távozik, én pedig az ételemmel kezdek ismerkedni. - Parmigiana di melanzane - mondja Rafael. - Bővebben? - nevetek fel ismét, hiszen nekem az étel neve nem mond semmit. - Sült padlizsán szeletek, isteni paradicsom szósz, mozzarella és parmezán, ezek vannak rétegezve és sütőben összesütve. Tulajdonképpen olyan, mint egy lasagne, csak tészta lapok helyett padlizsán szeletekkel készül és a legkirályabb benne az, hogy hidegen, kenyérrel tunkolva is mennyeien finom. - lelkesen részletezi a nekem rendelt ételről a tudnivalókat. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire értesz az ételekhez. -  mondom, amint a kezembe veszem a villát. - Eljön annak is az ideje, hogy főzök neked - kacsint. - Jó étvágyat! - teszi hozzá mosolyogva. - Neked is. -teszek a villámra egy falatot, és emelem a számhoz.