3. Rész: Savior

Zene: Ariana Grande ft. Miley Cyrus - Don’t Call Me Angel

~ Matilda James ~

Este fél kilencet üt az óra amikor belépek a klubba ami így első látásra pontosan olyan mint amilyenre gondoltam, amikor szórakozni támadt kedvem. A bárban sötét van és csak kellemes kékes lila hangulat világítás ad egy kis esélyt arra hogy lássak. Nem zavar, sőt tetszik hogy ennyire hangulatos és közben még is csak egy szórakozó hely amiről a hangosan, még sem fülsértően dübörgő zene is tanúskodik. Miközben beljebb sétálok végig nézek a helységben ahol a terület egyik felét asztalok és eldugottabb boxok tarkítják, míg a másik felén a tánctér van kialakítva ahol már most szép számmal táncolnak a fiatalok. A bejáratnál ahol jelenleg állok van a bárpult aminek most kifejezetten örülök, így nem kell átverekednem magam a tömegen. A bárpulthoz sétálok ahol felülök egy lila bársonnyal borított bárszékre. Tudom és érzem is hogy az amúgy is mini bőr hatású szoknyám felcsúszik a combomon de nem foglalkozom vele ahogy a tőlem nem messze helyet foglaló magas, szőke férfi kémlelő pillantásával sem. Magamon érzem a tekintetét, de én inkább a csaposnak szentelem a figyelmem és rendelek egy száraz martinit amit pillanatok alatt meg is kapok. Miközben az italomba kortyolok, kissé körbe pillantok de azonnal meg is bánom mert az engem stírölő  férfi, valószínüleg ezt úgy veszi mintha az ő figyelmét próbálnám magamra vonni ami persze koránt sincs így de már késő. Átül a mellettem lévő bársony székre és teljes testével felém fordul. - Meghívlak egy italra. - mosolyog de nem a szemembe néz hanem a fedetlen combjaimat majd a dekoltázsomra vezeti a tekintetét. - Köszi, de már van italom. - mutatok a poharamra. - Akkor azt fizetem. - kacsint rám. - Nem szükséges. - utasítom vissza de nem veszi a lapot. - Gyönyörű lány vagy. - egyik kezét a combomra simítja, nem húzta az időt, rögtön a lényegre tért. - Vedd le rólam a kezed. - kérem higgadtan. - Csak próbállak szórakoztatni. - nevet fel és megcsap az alkohol szagú lehelete amitől még az eddiginél is visszataszítóbbá válik a számomra. - Nincs szükségem rá. - lököm le magamról a kezét határozottan. - Egyedül vagy itt tündérke, ahogy én is. Élvezhetnénk egymás társaságát. - visszateszi a kezét a combomra és engem azonnal elfog a hányinger. - Nem vágyom a te társaságodra. - nézek a szemébe, nem fogok megijedni tőle, még a végén azt hinné hogy van esélye nálam. - Ne kéresd magad tündérke. Meghívtalak egy italra. - vigyorog és nekem máris remek ötletem támad. - Tessék. Itt az italod. - öntöm az arcába az alkoholos folyadékot ami szemmel láthatóan felbosszantja. - Hülye kurva. - szikrázó tekintettel mered rám, de mielőtt bármit mondhatnék vagy akár ő újra megszólalhatna egy mély hang vág közénk a hátam mögül. - Szerintem itt az ideje hogy távozz. - hallom a szavakat és megfordulok hogy lássam ki a megmentőm és hogy tudjam kinek is szánja pontosan a szavait, nekem vagy a zaklatómnak. De amikor megfordulok egy ismerős arcot pillantok meg. A fiatal férfi az aki délután a medencénél zaklatott. Akkor felbosszantott, most még is örülök hogy itt van és megszabadít ettől az erőszakos baromtól. - Ehhez semmi közöd. - a mellettem ülő férfi nem adja meg magát. - Ő a barátnőm, szóval húzz el amíg szépen mondom. - a megmentőm közelebb lép és felém nyújtja a kezét amit én azonnal el is fogadok és a segítségével leszállok a bárszékről. - Ha a csajod akkor miért egyedül üldögél itt? - a részeg alak tovább feszíti a húrt. - Mert elcsatangolt mellőlem. Igaz bébi? - néz rám a jóképű megmentőm. Zavarban vagyok és először nem is tudom mit mondjak de aztán rátalálok a hangomra. - Igen. - bólintok. A részeg zaklatóm viszont még ettől sem tántorodik el és ezt a megmentőm is észleli. - Vito! - kiált az egyik ajtóban álló testőr felé. - Mutasd meg az úrnak hogy hol a kijárat. - utasítja a férfit aki el is indul felénk de hogy ezek után mi történik azt már nem érzékelem, mert a megmentőm átkarolja a derekam és a boxok egyikéhez vezet. - Foglalj helyet. - mosolyog rám. Eddig még meg sem figyeltem őt alaposan. Fekete haj, tökéletes frizura, igéző ében fekete szemek és barna bőr. Festeni sem lehetne nála vonzóbb férfit. Igazi olasz pasi, ezt mondjuk már első látásra is leszűrtem róla. - Rendben de csak amíg elmegy az a seggfej. - utalok a zaklatómra és leülök, míg ő az elképzelésemmel ellentétben nem szembe ül velem hanem mellém. - És köszönöm hogy megmentettél. - teszem hozzá kedvesen. - Igazán nincs mit. - kacsint rám. Látszik rajta hogy élvezi a helyzetet, hogy hősként tündökölhet. - Persze ez nem teszi jóvá a délutáni incidenst, tudod amikor te zaklattál. - emlékeztetem, nehogy elbízza magát. - Azt hittem hogy a virágcsokor kiengesztelt. - vigyorog és elégedett amikor az arcomra döbbenet ül ki. - Hogy jutottál be a szobámba? Panaszt fogok tenni. - ingerülten fészkelődök a helyemen. - Nem voltam a szobádban, az egyik alkalmazottal vitettem oda. És ha panaszod van szívesen meghallgatom. - mosolyog továbbra is. - Majd az illetékeseknél élni is fogok a panasz jogával. - figyelmeztetem. 

- Mivel én vagyok a hotel tulajdonosa azt hiszem én vagyok a legmegfelelőbb akinek panaszt tehetsz. - nevet fel, az én szám pedig tátva marad. - A tiéd a hotel? - kérdezek vissza döbbenten. - Igen. Ahogy még sok másik hotel is a környéken és üzletek, valamint ez a klub is. - sorolja mintha fel akarna vágni vele. - Ez esetben kérek egy listát mindenről ami a te tulajdonod hogy tudjam hová ne menjek. - egyenesen a szemébe nézek, de ő csak jól szórakozik rajtam. - Nem csak gyönyörű vagy de vicces is Matilda. - ejti ki a nevem, bár most hogy már tudom hogy ő a hotel tulajdonosa nem lep meg hogy a nevemet is tudja. - Csak Tilda. - javítom ki fancsali képet vágva. - Az én nevem Rafael. - mutatkozik be. - Meghívhatlak egy italra? - kérdezi kíváncsian. - Gondolom nem sok választási lehetőségem van. - adom fel végül és hagyom magam sodródni az árral, ő pedig megrendeli az italunkat ami mellett tovább beszélgetünk. Az idő pedig csak úgy repül. - Nekem mennem kellene - felelem, hiszen már igen későre is jár. - Két feltételem van. - hajol közelebb, hogy a zene ellenére is jól halljam. - Mégpedig? - érdeklődöm kedvesen. Ő a lábamra simítja kezét, ám szerencsére ruhám alá nem csúsztatja azt és ahogy meglátja arcomon a nem tetszésem jeleit, azonnal le is veszi rólam a kezét amiért hálás is vagyok magamban. - Hazaviszlek, ugyanis szívemre venném, ha valami történne veled - mondja. - A második, hogy holnap egy késői reggeli, korai ebédre velem tartasz. - teszi hozzá magabiztosan. - És, ha nem szeretném? - kérdezem, bár tudom hogy hülye kérdés. - Hát akkor elrabollak - villantja meg tökéletes fogsorát majd az italába kortyol. - Milyen egyszerűen közlöd, ez kedves. - nevetek fel. - Végül is, zaklatás, rablás, hova tetőzhetnéd még a dolgot? - folytatom ami szemmel láthatóan szórakoztatja. - Ha te azt tudnád. - sóhajt fel sejtelmesen. - Menjünk. - áll fel végül és a kezét nyújtja, mire kérdően nézek rá, ám nem szólok semmit inkább. Belecsúsztatom tenyeremet az övébe, másik kezembe táskámat fogom és én is felállok. - Látod, nem is olyan rossz a társaságom. - néz le rám és csak most érzékelem hogy minimum tíz centivel magasabb mint én. - Valóban. - ismerem el hiszen tényleg jól éreztem vele magam ma este.