28. Rész: You’re the only one

Zene: Niall Horan - Put A Little Love On Me

~ Matilda James ~

Két hét telt el a balesetem óta és még ennyi idő sem volt elég ahhoz hogy visszanyerjem az emlékeimet. Az életem eddigi évei feledésbe merültek, köztük olyan emlékekkel amelyek Rafaelhez kötnek. Az elmúlt két hét másról sem szólt csak rólam. Rafael mindent elkövet hogy jókedvem legyen és ne érezzem magam idegennek a saját életemben. Amióta haza hozott a kórházból csak ritkán hagy magamra, akkor is szigorúan felügyelettel amit mindig valamelyik testőre lát el és persze a ház személyzete. Rafael csodálatos férfi és már értem miért szerettem bele a balesetem előtt mert a személyisége annyira magával ragadó hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni. Amikor kihozott a kórházból megemlítette hogy a kapcsolatunk elején alig egy hét alatt ágyba vitt és a szerelemre sem kellett sokat várni. Nos, ami a szexet illeti nem történt még meg, sőt ezúttal a csókig sem jutottunk el. Azt hiszem próbál a kedvemben járni ezért türelmes velem, pedig látom rajta mennyire vonzódik hozzám és hogy a velem töltött idejének minden percében hozzám akar érni, még sem teszi, uralkodik magán hogy én kényelmesen érezzem magam anélkül hogy feszélyezne a közelsége amiért hálás vagyok neki. A külön hálószoba pedig további szabadságot biztosít a számomra. - Bébi, nagyon elkalandoztál. - mosolyog rám miközben leül mellém a nappali kanapéjára. - Csak kettőnkön gondolkodtam. - vallom be őszintén. - Valóban? - csillan fel a szeme. - És pontosan min járatod a csinos kis fejed? - kérdezi kedvesen, a közelsége pedig máris a hatalmába kerít. - Korábban azt mondtad hogy a megismerkedésünk után egy héttel már ágyba vittél. Most viszont eltelt két hét és meg sem próbáltál elcsábítani. - őszintén beszélek, mert tudom hogy Rafael az a személy akinek minden elmondhatok anélkül hogy félnem kellene a reakciójától. - Szeretnéd ha elcsábítanálak? - pimasz vigyorral az arcán hajol hozzám közelebb. - Nem ezt mondtam. - mosolyodok el. - Akkor mit mondasz? - ajkai már szinte súrolják a nyakamat ahogy még közelebb hajol. Kellemes az érintése és vágyom is rá. - Csak meg akartam köszönni hogy türelmes vagy velem. - nyelek nagyot és próbálom a légzésemet csillapítani ami felgyorsult hála Rafael érzéki érintésének. - Ezúttal mindent jól akarok csinálni. - húzódik vissza és a szemembe néz. - Ezt hogy érted? - zavartan pillantok rá. - Sok mindent elszúrtam kettőnkkel kapcsolatban. Türelmetlen voltam veled és néha hajlamos voltam tulajdonomként kezelni amit te nagyon utáltál és majdnem el is hagytál miatta. - beszélni kezd és én figyelem őt, erről nem tudtam de most örülök hogy ezt is megosztja velem. Sokat jelent a számomra. - Te vagy az életem Tilda és csak az számít hogy te boldog legyél. - kezét az arcomra simítja és én mint egy kis cica bújok a tenyeréhez. Szeretem ahogy megérint mert a mozdulataiban is benne van az irántam érzett szerelme. - Csókolj meg. - szinte suttogva ejtem ki ezt a két szót, de komolyan gondolom. Vágyom már arra hogy az ajkaival is megérintsen. - Ezer örömmel. - ismét közel hajol hozzám és lassan, gyengéden forrnak össze ajkaink, érzem rajta mennyire vágyott már arra hogy megcsókoljon, most pedig kiélvezi minden pillanatát ahogy én is. Ujjaimmal végigsimítok tarkóján, mire ő mélyen magába szívja a levegőt és csípőmnél fogva közelebb húz magához. Nyelve az enyémmel táncol és engem elragad a hév, nem tudom hogyan de pillanatok alatt az ölében találom magam, vele szemben. A csókunkat meg nem szakítva simít végig a hátamon majd a fenekemen miközben én érzékien ringatom a csípőm az ölében. Kívánom őt és nem csak a csókját. - Főnök. Indulnunk kell. - Matteo lép be a nappaliba és ezzel meg is szakítja a pillanatunkat. - Nem tudsz kopogni? - Rafael mordul rá miközben engem leemel az öléből és én visszahúzódom a kanapéra. - Nem tudtam főnök hogy...- Matteo elhallgat, azt hiszem nem tudja mit mondjon. - Várj meg a kocsiban. - utasítja Rafael és amikor ismét kettesben maradunk felém fordul. - Elmész? - kérdezem remegő hangon. - Sietek haza bébi. - újabb csókot váltunk ami ezúttal rövidebb ideig tart majd elsiet....

Hajnali fél egy van és Rafael még mindig nem ért haza. Már órák teltek el azóta hogy elment és én ez idő alatt lezuhanyoztam és befészkeltem magam a szobámba, még sem tudok aludni. A házban a személyzet is nyugovóra tért már, én viszont a sötét szobámban fekszem az ágyamban. A helységet csak a hold gyér fénye világítja meg de ez most nem is érdekel, csak a gondolataimba merülve ábrándozok. Valóban elég volt két hét hogy ismét beleszeressek Rafaelbe? Csak ez lehet a magyarázat erre a mérhetetlen vonzalomra amit iránta érzek. Nem tudom kiverni őt a fejemből, sőt csak ő jár a fejemben a nap minden percében. Tisztában vagyok az érzéseimmel és azzal is hogy a testem mit akar, de közben ott van bennem mélyen elásva a kétely is, azt illetően hogy még mindig nem tértek vissza az emlékeim ami azt jelenti hogy valószínüleg már soha nem is kapom vissza őket. Fáj hogy elveszett minden Rafaelel töltött pillanatom, a megismerkedésünk, az első csókunk, a szerelmünk minden fontos mozzanata. Ugyanakkor felfoghatom ezt egy esélynek is, az újra kezdésre. A gondolataimból az ablakomon beszűrődő fény zökkent ki, hallom ahogy egy autó leparkol és én azonnal az ablakhoz sietek. Ahogy sejtettem Rafael haza jött végre. Az óra már hajnali egyet mutat, talán ez az oka annak is hogy amikor hallom felérni az emeletre csak elhalad a szobám előtt amin csukva van az ajtó. Biztosan azt hiszi hogy már alszom. A francba Tilda! Kiáltok magamban. A ma délutáni csókunk után még többre vágyom és azt akarom hogy tudja mennyire fontos a számomra, hogy szeretem őt. Nem akarok tovább várni, beszélnem kell vele, de félek is. 

Percekig vitatkozok magammal miközben fel s alá járkálok a szobámban, majd hirtelen döntök és kilépek a szoba ajtaján egyenesen a folyosóra ahol tovább haladok Rafael szobája felé. Tőle fény szűrődik ki, biztosra veszem hogy még ébren van ezért bekopogok de meg sem várom hogy válaszoljon azonnal benyitok hozzá. - Oh. - hirtelen ledermedek amikor meglátom őt a szoba közepén félmeztelenül, csak egy fehér törölköző van a dereka körül, a haja vizes, vagyis az imént zuhanyozhatott. - Tilda? Baj van? - furcsállva néz rám. - Miért lenne? - kérdezem miközben beljebb lépek és becsukom magam mögött az ajtót. - Hajnali egy óra. Azt hittem már alszol. - jegyzi meg miközben lehajtja az italát majd az asztalra teszi a poharát, én viszont csak megbabonázva nézem hibátlan, kidolgozott felső testét. Egy álom ez a férfi, ez nem is vitás. - Nem tudok aludni. - sétálok közelebb hozzá. - Miért nem? - fordul felém teljesen, kissé zavarban vagyok mert látom rajta hogy észrevette mennyire megbámultam, még sem tudom levenni róla a szemem. - Nem akarok tovább várni. - egészen közel lépek hozzá és minden bátorságomat összeszedve egyik tenyeremet izmos hasára simítom. - Beszélj kérlek világosan mielőtt olyat teszek amit talán te nem akarsz. - mondja mély hangon és közben a testére simuló kezemre pillant. Érzem rajta hogy ő is kíván és pontosan tudja mit akarok. - Mindent akarok amit velem tudsz tenni. - szinte éhezem a csókjára. - Tilda. - nyögi a nevem amikor a kezem lejjebb vándorol majd a törölköző a földön landol. - Őrülten kívánlak. - vallom be végre amit napok óta érzek. Neki pedig nem is kell több, pillanatok alatt kap fel az ölébe és az ágyhoz lép ahol lassan végig dönt és fölém mászik. Szóra több időt már nem pazarolunk, szenvedélyesen csókol amit kellő hévvel viszonozok is. Annyira elmerülök csókjának tűzében, hogy szinte észre sem veszem, amikor könnyedén megszabadít a lenge hálóingemtől ezzel felfedve a testemet. Lábaimat ösztönösen húzom feljebb és tárom szét még jobban előtte. Ágyéka enyémnek nyomódik, ezzel teljesen feltüzel és eléri, hogy többre vágyjak. Kezeim közénk emelem és végig simítok kidolgozott felsőtestén, egészen tarkójáig, ahol a hajába túrok és magamhoz húzom. Csípőmet fölfelé billentem ezzel jelezve hogy mire is vágyom. Ajkaim között hal el nyögése ahogy egymáshoz simulunk. Elszakad tőlem és lihegve lepillant rám, míg homlokát az enyémnek dönti. Néma engedély kérés ez a részéről a folytatásra amire én csak bólintok és máris megérzem őt magamban egy újabb szenvedélyes csók kíséretében...