16. Rész: Obsession

Zene: Cary Brothers - Belong

~ Matilda James ~

Este fél tizenegy van amikor belépek a hotel bejáratán. Jókedvű és vidám vagyok. A Marcoval eltöltött közös ebéd után visszamentünk a fotózásra ahol szerencsére az akt képek is hamar elkészültek. Izgultam és zavarban voltam, de Nigel szerint ez nem látszott rajtam, elégedett volt a munkámmal, Marco pedig sokat segített abban hogy el tudjak lazulni. A végére már nem zavart sem az ő sem pedig a saját meztelenségem. A fotózás pedig este fél nyolckor véget ért, ezzel hivatalosan is lezárult az itteni munkám ezen része, holnaptól pedig a reklám filmet forgatjuk. A mai fotózás után Marco még egy vacsorára is elvitt, ott voltam vele egészen idáig. Annyira jól szórakoztam hogy észre sem vettem mennyire elszaladt az idő, persze az feltűnt hogy a telefonom szüntelenül rezgett a táskámban, de mivel tudtam hogy Rafael hív, nem vettem róla tudomást. Úgy érzem a vele való viszonyomat lezártam, ideje tovább lépnem. A mosolyomat le sem lehet vakarni az arcomról miközben beszállok a liftbe és megnyomom azt a gombot ami a megfelelő emeletre visz. Alig pár perc és már a szobám ajtaja előtt állok a táskámban kutatva a kártyám után amit hamar meg is találok és lehúzom a zárt ezzel feloldva. Ahogy belépek a szobámba felkapcsolom a villanyt, hiszen már éjszaka van és a szobában sötét uralkodik de ahogy fénybe borul a helység, felsikítok. - Bassza meg Rafael. Mit keresel itt? - nézek a férfira aki az ablakom előtt áll és minden bizonnyal rám várt. - Mondtam már hogy ez a hotel az enyém, oda megyek be ahová akarok. - feleli és ahogy rám emeli a tekintetét látom hogy dühös. - Túllépsz egy határt. - mondom komolyan. Nem hiszem hogy joga van akárkinek a szobájába bemenni ebbe a szállodába csak azért mert az övé. Léteznek személyiségi jogok, amik a hotel vendégeit illetik. - Ne akarj engem kioktatni. - emeli meg a hangját. - Hol voltál? - kérdőre von ami nem tetszik, ehhez sincs joga. - Semmi közöd hozzá. - megvonom a vállam és ahogy beljebb sétálok a szobába lerúgom magamról a magassarkúimat. - Ne szórakozz velem Tilda.- állkapcsa megfeszül és megindul felém. - Te ne szórakozz velem. Nincs közünk egymáshoz. - közlöm vele amit gondolok. - Egy kis kaland, semmi több nem történt közted és köztem. Ennek a kalandnak pedig vége. Hamarosan haza utazom, te pedig itt maradsz. Amúgy sem illünk össze Rafael. Ezt te is tudod. - felsóhajtva fordulok ismét felé, a szavaim láthatóan megdöbbentik mert megáll és egy helyben toporogva mered rám. - Érdekes. - szólal meg ismét és elmosolyodik. - Tegnap éjjel még nem ezen a véleményen voltál amikor szét tetted nekem a lábaid. - gúnyosan beszél, érezhetően bántani akar a szavaival ami sikerül is neki. - Ne aggódj, a tegnapi volt az utolsó alkalom hogy megkaptál. - vágok vissza neki. - Ma megismertem valakit, vele voltam egész nap. - teszem hozzá magabiztosan, én is meg akarom bántani úgy ahogy ő tette velem. - Hogy mondod? - hirtelen önti el a düh és tesz felém egy lépést. - Jól hallottad. Ma a fotózáson férfi partnerem volt és az akt képeknél is, megismerkedtünk és kedveljük egymást. - szándékosan részletezem neki, hogy végre megértse amit mondok, de ezzel csak azt érem el hogy szinte elvakítja a harag. - Azt hittem megbeszéltük hogy a férfi partner és az akt fotózás tabu a számodra. - újra megszólal és minden erejével azon van hogy visszafogja az indulatait. - Azt hitted amit én akartam hogy elhiggy. Naív voltál hogy azt gondoltad, irányíthatsz. - vágok vissza neki ismét. - Emlékszem egy beszélgetésünkre Tilda, amely során meg akartál győzni arról hogy bár úgy öltözködsz, attól még nem vagy kurva. El kell szomorítsalak mert ezzel a húzásoddal pontosan azt bizonyítottad hogy az vagy. - jelenti ki határozottan és komolyan gondolva, ezzel megadva az utolsó döfést a számomra. - Nem vagyok kurva. - könnyes tekintettel kérem ki magamnak. - De az vagy. Méghozzá a legrosszabb fajta. - egyenesen a szemembe néz. Tudom és érzem mennyire megvet azért hogy átvertem és bár úgy gondolom hogy minden okom és jogom meg volt hozzá, most még is elbizonytalanodok. Valóban hazudtam Rafaelnek azért hogy ne vitatkozzunk akkor este, de ez nem szépíti ki a valóságot, hazudtam neki és félre vezettem. Tegnap éjjel pedig valóban vele voltam, ma pedig már más férfi társaságát élveztem. Nem történt Marco és köztem semmi, még egy csók sem, még is úgy érzem mintha Rafael most joggal lenne rám dühös, mintha megcsaltam volna őt. Ez nem helyes, Rafael irányítja már az érzéseimet és a gondolataimat is, ez így nem mehet tovább. 

- Remek, ha így gondolod, legalább végre békén hagyhatsz. - ismét megtalálom a hangom. - Csalódtam és dühös vagyok. - elém lép és úgy néz le rám. - De attól még nem mondok le rólad. - halkan beszél és ez így még ijesztőbb. - Megmutatom neked hogy a hatalmam sokkal nagyobb mint eddig gondoltad. Teszek róla hogy lásd a valódi énem. - nem ér hozzám de egészen közel van hozzám, aztán hátat fordít nekem és elindul az ajtó felé. - Most...most hová mész? - szólok utána remegő hangon. Őszintén félek tőle, most annyira rideg. - Elintézek néhány telefont. - mond csupán ennyit és már távozik is, én pedig itt állok a szobám közepén teljesen összezavarodva. Rafael az a fajta férfi aki képes egy nőt az őrületbe kergetni. Engem már egészen közel sodort hozzá. Annyira vonzó és van benne valami ami ellenállhatatlanná teszi, arról nem is beszélve hogy szexuális téren is magával ragadó, ugyanakkor ott van benne az a Rafael is aki néha visszataszító és félelmetes, bár ezt az oldalát még nem mutatta meg igazán csak azt a részét aki mindenen és mindenkin uralkodni akar, még rajtam is...