14. Rész: Burn with me tonight

Zene: Ruth B. - Slow Fade

   ~ Matilda James ~

Hogy hogyan is érzem most magam?! Ez egy nagyon bonyolult kérdés és a válaszom rá még ennél is összetettebb, főleg most ezekben a percekben miközben Rafael a lakosztályába vezet itt a hotelban. Még nem jártam itt, így először elámulok a fényűző hely láttán, de hamar emlékeztetem magam hogy mennyire dühös vagyok rá és persze a fejem kóvályog még az alkohol miatt, így tényleg kész káosz ami körül vesz. - Azt hiszem magyarázattal tartozol. - fordulok vele szembe amikor már a helység nappali részébe érünk. Hatalmas ez a hely, de nem is értem miért vagyok meglepve tekintve hogy minden ami Rafaelt körül veszi az csupa csillogás és luxus. - Én? - kéri ki magának. - Szerintem neked van mit mondanod a számomra. - dühös tekintettel mered rám de én nem rezzenek meg, állom a tekintetét. - Oh de még mennyire hogy van mit mondanom. - szinte robban bennem a harag. - Egy bunkó vagy. Hiába nézel így rám, az vagy és ezt te is tudod. Megírtam hogy más programom van ma estére, kicsit szerettem volna lazítani a kolléganőmmel, de te nem hagytad, neked meg kellett jelenned hogy megmutasd mennyire te uralod itt az egész kibaszott helyzetet. - szinte kiabálok, de nem érdekel. Úgy érzem amióta Rafaelt ismerem megfulladok, egy perc nyugalmat sem hagy nekem. - Megbeszéltük hogy ma velem töltöd az estét, nem tartottad magad ehhez ezért jelentem meg itt. - vonja meg a vállát. - És persze mert itt lakom. - teszi hozzá nagyképűen. - Oh! Inkább erre nem mondok semmit. - intem le és elindulok a bejárat felé. - Hová készülsz? - utánam nyúl és a kezemnél fogva tart vissza. - Megyek a szobámba, tudod itt lakok a szállodában. - flegmán felelek és látom rajta hogy nem tetszik neki sem a stílus ahogy beszélek sem az amit mondok. - Egyenlőre még pár napig. - mondom egyhangúan, ezzel is szándékosan szítva a tüzet. - Azt hittem ezt már megbeszéltük. Nem hagyhatod el Palermót. - jelenti ki amire én csak felnevetek. - Na persze. Hitegesd csak magad. Másfél hete ismerlek, hülye lennék miattad itt maradni. Alig várom hogy ez a pár nap még elteljen és visszamehessek New Yorkba. - kíméletlenül mondom ki azt amit gondolok. Tényleg vágyom már arra hogy otthon legyek. Nem akarok itt lenni. - Komolyan beszélsz? - von kérdőre miközben erősebben tart. - A lehető legkomolyabban. - egyenesen a szemébe nézek. - Tilda ne akard hogy olyan eszközökhöz folyamodjak amit még én magam sem akarok. - állkapcsa megfeszül és ha szemmel ölni lehetne lehet hogy már nem élnék. - Fenyegetsz? - kérdezem gúnyosan. - Nem mész el Palermóból, te már hozzám tartozol. - jelenti ki végül ezzel kikerülve a válasz adást. - Ha valakihez akkor hozzád biztosan nem tartozom. Mit képzelsz magadról? - már a türelmem vége felé járok és ezt titkolni sem tudnám, az indulataim szinte kitörnek belőlem. - Miért vagy ennyire makacs? Mindent megadok neked, mindent. - kiált fel amikor már végképp elfogadta hogy nem tud meggyőzni. - Tőled nem kell semmi. - lököm el magamtól és ismét elindulok, de ezúttal is visszatart és a falhoz lök, nem fájóan éppen csak hogy a hideg felület és a saját teste közé szorítva fogságba ejtsen. A mellkasa az enyémhez simul, ajkai pedig vészesen közel vannak az enyémekhez. Az eszem máris kezd elhagyni és a vágy úgy lobban fel egész testemben mintha az imént még nem tudtam volna megfojtani Rafaelt egy kanál vízben. - Nekem viszont minden kell tőled. - suttogja és olyan hevesen csap le ajkaimra hogy még a lábaim is elgyengülnek. Erős kezei körém simulnak és úgy tart magához közel, miközben a csókja teljesen elvakít. - Rafael. - nyögöm a nevét ahogy levegőért kapva elszakadok tőle. - Nem menekülhetsz előlem Tilda. Te már az enyém vagy. - közli miközben két kezeit a melleimre simítja majd a blúzomat egy könnyed mozdulattal szakítja szét rajtam. - Ez volt a kedvenc darabom. - méltatlankodom de a mosolyom elárulja mennyire tetszik amit kiváltottam Rafaelből. Imponál hogy ennyire oda van értem és a testemért. - Tengernyi ruhát kapsz tőlem. - újra csókol miközben hozzám simul és máris érzem a nadrágjában növekvő izgalmát. Két keze ezúttal a fenekemre simul, felemel és elindul velem a hálószoba felé. Nem ellenkezek, hiába az iménti kiborulásom, a vágy mostanra már teljesen elvette az eszem. Még az sem zavar jelen pillanatban hogy tárgyként kezel. Mintha a tulajdona lennék. Ki akarom élvezni még azt az időt amit itt töltök. Ahogy a szobába érünk lassan az ágyra dönt de nem enged el egy pillanatra sem, fölém mászik és újra csókol amit én készséggel fogadok. Ujjai a csípőmbe marnak, az ajkait végigvontatja az enyémen, én pedig az eszemet vesztve a tarkójánál fogva húzom magamhoz. A szánk hevesen ér össze, a kezei mindenhol ott vannak és érintenek. A szétszakított blúzom hamar a földre kerül amit követ a szoknyám és végül a melltartóm is. De én sem tétlenkedek sokáig, amint lehetőségem adódik az inge gombjait kezdem egyesével kigombolni.

- Ez a legjobb módja a stressz levezetésének. - mormolja a számba a szavakat. A mellkasom szaporán emelkedik és süllyed ahogyan az övé is. Forró nyelve ismét az enyéméhez simul, az ágyékát az enyém ellen nyomja, mire egy nyöszörgés szakad fel a torkom mélyéről, s ad tanúbizonyságot arról, hogy a türelmem is egy bizonyos határig tart. A sliccét kapkodó, enyhén remegő kezekkel bontom szét és az alsónadrágjával együtt tolom le, ameddig tudom.  - Ne húzzuk az időt. Akarlak. - vágytól izzó hangon szólal meg ismét miközben az utolsó ruhadarabom is a padlón köt ki és ő habozás nélkül merül el bennem. Kezeimet a nyaka köré fonom, a szemhéjaimat lehunyom, s teljesen átadom magam a kéjjel, buja vággyal fűtött pillanatnak. Heves csókunk mámorító, míg a csípője egyre hevesebb, egyre mélyebb mozdulatokkal ostromol. Ez az egyik ami hiányozni fog a vele töltött pillanataimból, az amit képes volt belőlem kiváltani, az érzékiség és a vad még is gyengéd szeretkezések. Talán ha nem lenne ennyire uralkodó és parancsoló jellem, még arra is képes lett volna rávenni hogy itt maradjak vele, de így, hogy egy pillanatra sem enged el és szinte megfojt, tudom hogy hiba lenne itt maradnom, mert hosszú távon nem bírnék vele lenni. - Minden oké? - csókokkal halmozza el a nyakam vékony bőrét ezzel kizökkentve a gondolataimból. - Igen. - újabb csókra hívom ajkait és mindenről megfeledkezve adom át magam neki....